HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.
 
Welcome to Sherbrooke!



Welcome!

Lassan fél éve annak, hogy az erdélyi vámpírok és a rájuk vadászó defenzorok között kirobbant a háború. A veszteség nagyobb volt, mint bárki gondolta volna, és az egyetlen megoldás a menekvés maradt. Lucas, a vámpírok vezére, a túlélőket a kanadai birtokára menekítette, de a régi gondok helyébe újak léptek, a defenzorokon kívül már új ellenségek is vadásznak rájuk.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hot Links



Staff Team


Lucas Kenward
főadmin
Multi:
Zoya Iryna Davorov

Alexey M. Davorov
admin
Multi:
Ronaldo Montiel

Madeline Ross
admin
Multi:
Raven S. Kenward

Natasha T. Davorov
admin
Multi:
Zoey Brianna LaFond

Nova R. Willson
admin
Multi:
Samuel Bailey

Dante Christo
admin
Multi:
-

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) Szer. Okt. 03, 2012 5:33 pm-kor volt itt.
ChitChat

Breaking News

• Figyelem! A karaktered kettő, max három tagból álló nevével regisztrálj! A helytelen névvel regisztráltakat azonnal töröljük.

• Mielőtt regisztrálnál, mindenképpen olvasd el a Korlátozások részt! Ezzel elkerülheted, hogy akár hetekig kelljen várakoznod karaktered elfogadására.

• Elfogadott avatarméret: 200x320 px. És mellőzzük az igénytelen képeket!

• Az oldalon több változás is történt, a Staff felállása is módosult, a Hírfal mindenki számára kötelező olvasmány!

• Mindenki vegye figyelembe, hogy az új szabályzat értelmében a reagoknak minimum 250 szóból kell állnia. Törekedjünk rá, hogy igényes munkák kerüljenek ki a kezeink alól! Ellenőrizni fogjuk a hozzászólásokat!

Latest topics
» Love Bites
by Vendég Hétf. Jan. 05, 2015 11:29 pm

» Trouble Life
by Vendég Hétf. Feb. 10, 2014 11:04 am

» Báthory Fanni - kész
by Fealoce Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am

» Sophie E. Flemming × Loading . . .
by Sophie E. Flemming Szer. Dec. 25, 2013 10:24 pm

» Karakterlap-minta
by Szűcs Eszter Kedd Okt. 08, 2013 9:20 pm

» The Mortal Instruments szerepjáték
by Vendég Hétf. Szept. 30, 2013 5:21 pm

» Alice Grace Hatter
by Alice Grace Hatter Szomb. Aug. 24, 2013 2:32 pm

» Avatart, aláírást szeretnék!
by Alice Grace Hatter Pént. Aug. 23, 2013 1:54 pm

Weather



Sherbrooke egész területén erős havazás várható az elkövetkezendő egy hétre. A nappali középhőmérséklet pont megfelelő lesz egy kis sétára a téli hóesésben. Az éjszakák nem lesznek túl hidegek, de minusz fok alatt lesz a hőmérséklet. Helyenként esőzések és viharok zavarhatják meg a látogatók szabadidejét. Az idő enyhülni fog a következő héten, de addig zord körülmények uralják a város éghajlatát.
Our Playlist
Partners











Twilight after dark

Mysterious
Los Angeles






Glee








Credit



Figyelem! Az oldalon található képek, kódok és leírások mind a Vampires' Night tulajdonát képezik. A Staff kemény munkáját tükrözik, nem szeretnénk semmit máshol viszont látni, mert annak következményei lesznek!

Share | 
 

 Nikolas Igrisan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nikolas Igrisan

• Defenzor tanár •

• Defenzor tanár •
avatar

:: Avataron : Xavier Samuel
:: Hozzászólások száma : 22
:: Születésnap : 1989. Aug. 27.
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 30.
:: Kor : 27
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : tanár
: :

TémanyitásTárgy: Nikolas Igrisan   Hétf. Jan. 30, 2012 8:07 pm

NIKOLAS IGRISAN




Karakter teljes neve: Nikolas Igrisan
Becenév: Nik, Niko
Faj: Defenzor
Nem: férfi
Kor: 22
Születés helye és ideje: Erdély, Kolozsvár / 1989. augusztus. 27.
Foglalkozás: tanár
Különleges képesség: -

***




Apa: László Nikolas Igrisan : kicsi voltam amikor meghalt
Anya: Tása Igrisan : kicsi voltam amikor meghalt
Testvérek: nincs, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne

Egyéb hozzátartozók:
nincs

***



Szerelemgyerekként születtem. Édesapám, és édesanyám nem számítottak rám, nem voltam a tervek között, csak egy véletlen kis ajándék voltam, mintha valóban a gólya hozott volna. Nagyon örültek nekem, ezért is adtak nekem életet.
Apa egyetemi tanár volt Erdélyben, anya pedig munkanélküliként tengette mindennapjait. Ez akkor sem változott mikor én megérkeztem. Anya otthon maradt velem, apa pedig bejárt rendesen dolgozni, egyre többet és többet, hogy úgy is el tudjanak tartani engem, hogy csak apa hozza a pénzt a házhoz. Nem voltam sem elkényeztetett, sem gazdag. Csak egy egyszerű fiúcska voltam, szerető, gondoskodó szülőkkel. Mintha minden teljesen normális, s helyén való volna, mintha semmi rendellenesség nem költözött volna ebbe az apró gyermekbe. Rendellenesség? Jól fogalmaztam? Nem hiszem. Ilyet én nem mondhatok, hiszen szeretem ezt az egészet... Na de ennyire ne ugorjunk előre. Hiszen itt még nem tartunk. Mint mondtam én itt csak egy apró fiúcska vagyok a nagy világban.
Ahogy telt-múlt az idő, négyéves fiatalemberré cseperedtem. A gyermek, vagy kisfiú szó, már nem illet hozzám. A jellememhez sem, és az életemhez sem. Akár egy dobókocka. A hatos szám áll felül, jelezve hogy minden rendben van. Aztán egy egyszerű mozdulattal fordul át az egyes számra, jelezve, hogy itt a vége a boldogságnak. Nyár volt. Július, ha jól emlékszem - hiszen hozzátenném, ez a legrégebbi emlékem. Nevetve futkorásztam a kertben, örültem a szabadságnak, örültem neki hogy felkelt a nap, mert mindig is időpocsékolásnak éreztem az alvást. Nem szerettem az estét. Olyankor minden szomorú, és ijesztő volt... Igen, és ezeket a gondolatokat úgy négy évesen sikerült összehoznom. Szóval ezen a júliusi reggelen történt minden. Elsétálgattam a háztól. Az erdőbe. Miközben sétálgattam felfelé néztem. A fák úgy tornyosultak felettem, mintha legalábbis mind az égig értek volna. Nem figyelésem eredményeként a földre zuhantam miután belebotlottam egy kőbe. Felszisszentem, és döbbenten ültem fel, hogy felfogjam mi történt. A borzalmak borzalma, vagy talán még annál is sokkal borzalmasabb dolog történt velem akkor. Ahogy ott üldögélek, és azt méregetem hogy hol van az a semmirekellő kő amiben elestem, észrevettem, hogy a dolgok korántsem olyan mindennapiak mint amire én számítottam. Nem, nem egy kőben estem el. Mögöttem, a lábamnál, egy kéz terül el. A kéznek van ám gazdája is. Egy mozdulatlanul fekvő test, kiguvadó, üvegnek tűnő és maga elé meredő szemekkel. Én még mindig nem nagyon kapiskáltam, hogy mi van. Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy egy halott ember fekszik mellettem? Négy év alatt még soha nem láttam hullát. Azt sem tudtam mi az a halál.
Akkor azonban leesett a dolog, amikor az is eljutott a tudatomig, hogy egy vértócsában üldögélek.

Rohanva rontottam be aztán az ajtón, hisztérikusan ordítva. Megijedtem, megrémültem, féltem. Életemben először féltem igazán, és azóta sem féltem talán annyira. Pedig jó pár év eltelt.
Szóval berontottam az ajtón. Apának már nem kellett volna otthon lennie, mert már munkában lett volna a helye - annak ellenére, hogy nyári szünet volt. De otthon volt. Ő is, meg anya is. A földön feküdtek. Pont úgy mint az az ember az erdőben. És a legrosszabb, hogy a helyzet nem csak kicsit volt hasonló. Egy és ugyanaz volt a kettő eset. Ők is halottak voltak. A szüleim, az én szüleim, akik óvtak, szerettek, és akiket én viszont óvtam és szerettem. A redőnyök le voltak húzva, sötét volt, csak egy lámpás világított a faasztalon.
Én beszaladtam a szobába. Szüleimhez szaladtam és leguggoltam melléjük a földre miközben a sokktól sírtam, és gyorsabban, hangosabban vettem a levegőt. Remegtem.
Aztán észrevettem, hogy nem csak egyedül vagyok a szobában. Egy ember ott állt a homályba burkolózva, épp hogy csak a sziluettjét voltam képes kivenni. Közelebb mentem, hogy megnézzem ő él e. Felemeltem a lámpást és azzal világítottam meg az arcát. Engem bámult vérvörös szemeivel, és vigyorgott. Vér csöpögött a szájából, és az arcáról. Szemfogai ijesztően nagyobbak voltak a kelleténél, és így, hogy lenézett rám, még undorítóbbnak, és félelmetesebbnek tűnt.
Ilyenkor már mindegy volt minden. Hogy életben maradok e vagy sem, hogy álmodom e ezt az egészet vagy sem. Elpattant bennem valami. Valami előtört belőlem, és az a kisfiú, akit az elején emlegettem... Nos, ő itt vesztette el a normálisságát. Itt értettem meg, hogy mi az a halál, gyilkolás, vér, brutalitás. És undorodtam, féltem tőle. Továbbá rettenetesen mérges lettem. Olyannyira mérges, hogy olyan még soha nem voltam. A szemébe néztem, és azt kívántam bárcsak meghalna. De nem ez történt. Csak megrándult az arca, mintha érezné az akaratomat. Még jobban akarom, hogy meghaljon. Hogy ne éljen. Úgy árad belőlem ez az akarat, hogy térdre kényszerítem az előttem álló gyilkost. Tovább azonban nem tudom legyengíteni, vagy mentálisan megölni. Ezért megfogom a kezemben lévő égő lámpást, és a fejéhez vágom. Az üveg széttörik, de a sebei azonnal begyógyulnak. Azonban a tűz ellen nem tud mit tenni. Elég. Meghal. És én négy évesen gyilkossá válok.

Defenzor vagyok. Miután a szüleim halála kiderült internátusba szállítottak, és ott neveltek fel. Továbbá ott tanultam. Én voltam a kiközösített gyerek. Jó jegyekkel, de nulla baráttal. Utáltak. Ahányszor magunkról kellett beszélni, és a családunkról, én annyit mondtam: "A szüleimet megölte egy vámpír, akit aztán elégettem". Bolondnak hittek, pedig valójában csak őszinte voltam.
Magam kellett, hogy rájöjjek defenzor vagyok. Rájöttem az alakváltásra, a látomásokra, és arra is hogy hogyan használhatok mágiát. Valahányszor kiszöktem az internátus kerítései közül, és az erdőbe jutottam, ezt gyakoroltam. Felfedeztem, hogy ki is vagyok. És még az is kapóra jött, hogy az internátus épülete Erdély valamelyik nagyobb erdejében volt, jól eldugva, hogy senki se tudja, hogy létezünk. Egyszer, tizenhét évesen nem bírtam magammal, és szemkontaktussal értem el hogy fizikai fájdalmat érezzen. Már akkor sem volt jó hírem, a hülye vámpíros történeteim miatt, de ezek után azt hitték, hogy boszorkány vagyok. Úgyhogy vissza is húzódtam - bár már eleve visszahúzódó voltam - és egy pár héten belül konkrétan megint nem tudták, hogy ki vagyok.
Elvégeztem a gimnáziumot - végre. Nem kellett noszogatni, hogy húzzak el az internátusból. Magamtól rohantam. A fejemben már ezeregyszer átgondoltam, hogy miután kiengednek az internátusból hova fogok menni. Kolozsvárba. Hogy kiderítsem mi folyik itt.
Miután meggyőződtem róla, hogy rajtam kívül még vannak bőven defenzorok, és vámpírokból sincsen hiány, én is csatlakoztam azokhoz, akik földalatti katakombákban készültek fel a vámpírokkal való, bármikor bekövetkezhető harcra. Megismerkedtem a város összes defenzorával, és mindenkivel jó viszonyt tápláltam. Úgy éreztem végre van helyem a világban, hiszen olyanokra találtam rá, akik tudják hogy milyen helyzetben vagyok. Annak is híre ment, hogy négy évesen gyilkoltam először, és bár ennek cseppet sem örültem, mert mikor szóba került mindig tőrként hasított belém a keserű emlék, mégis csak számíthatott valamit, hiszen végül a Lupus Defenzorképző Iskola tanára lettem. Többek közt a Küzdőteremben volt dolgom, segítettem a "padawanjainknak" elsajátítani az önvédelem, és a harc technikáját. Na és persze, hogy legyen önuralmuk. Senki nem szeretné, ha az utcán egy emberen, vagy akár az iskolában egymáson használnák a mágikus erejüket, akár véletlen akár direkt.
Két évvel ezelőttig, vagyis húsz éves koromig minden jól ment. Tényleg jól éreztem magamat. Aztán megint jött egy idő, amikor a felfelé törekvő, saját általam felépített tornyom leomlott. Ezúttal lehet, hogy még borzalmasabb dolog történt, mint mikor négy évesen kinyiffantottam azt a piócát? Nem, nem, annál azért nem szörnyűbb, de a tízes skálán ez is megérdemel egy kilencest. Levelet kaptam. Anyámtól.
Minden teljesen váratlanul történt. Nem hogy nem sejtettem, de sokkolt a helyzet amikor megérkezett a levél. És tudtam, hogy ez nem csak egy buta tréfa. Ez a szín tiszta valóság, ami ismét rendesen elbánt velem. Találkozni akart velem, hogy elmagyarázzon mindent. Először nem akartam menni. Nem akartam itt hagyni a barátaimat, ismerőseimet, tanítványaimat. Főleg, hogy abban az időben is egyre csak növekedett a vámpírok létszáma. Nem, egyszerűen nem hagyhattam ott őket. De mégis annyira csábított az egész. Hogy megtudjam mi ez az egész, hogy utánajárhassak. A legjobban az fájt, hogy életem eddigi legjobb szakaszát, ezt a pár évet amíg Kolozsváron voltam, csak úgy magam mögött kel hogy hagyjam. Sajnálatos módon megtettem. Bár ne tettem volna. Igen, most már ezt kívánom. Mivel édesanyám, az én szeretett anyukám, vámpírrá lett. Annak idején mikor kicsi négy éveske voltam, azt hittem meghalt. De teljesen más történt.
Anya találkozgatott egy vámpírral. Apa még csak észre sem vette, úgy lekötötte a munka. Én pedig aludtam, vagy tudom is én, hiszen négy éves fejjel mit vesz észre az ember? Maximum, hogy a toll fog, és hogy a fű reggelente vizes. De azt, hogy az anyja csalja az apját? Ugyan már. Tehát anya beleszeretett egy vámpírba. Anya egy kiválasztott volt, és egy vámpír életpárja lett. Így történt, hogy aznap amikor kimentem az erdőbe, ennek a vámpírnak a "kajamaradékára" bukkantam, és amikor hazaértem akkor apát holtan, anyát pedig... nos fekve, de nem halottan találtam meg. Ő éppen átváltozott, mert hogy az életpárja vért cserélt vele. Én pedig a színre léptem, megöltem anyám életpárját - akit mellesleg csak azért sikerült mert pár hetes újoncvámpír volt -, és magam mögött hagytam a halott apámat, és a vámpírrá vált anyámat. Micsoda érthetetlen, és kibogozhatatlan káosz.
Na de vissza két évvel ezelőttig. Szóval magam mögött hagytam Kolozsvárt, és Ausztriában találkoztunk anyával. Teljesen más lett. Rettenetesen megváltozott. Rettenetes lett.
Miután elmondta nekem a dolgokat közölte velem, hogy öngyilkos lesz. Egyrészt mert a fiából - belőlem - egy defenzor lett, és ő nem hajlandó engem legyilkolni, ahogy azt is megtiltja hogy én megöljem. Persze mondtam, hogy erre semmi szükség, hiszen nem kötelességünk gyűlölni egymást. De mellé tette, hogy az életpárja nem él, és azóta nem is talált rá egy újra. És apa is meghalt. Neki már az élet - vagy inkább az élőholtság - nem ért sokat. Nem tudom mi lett vele, valószínűleg megölte magát, ahogy azt említette.
Két évig bolyongtam. Míg végül huszonkettő éves lettem. Rájöttem, hogy hiába keresek megint új helyet, hogy ismét nekikezdjek a tornyom felépítésének, mert úgyis le fog rombolódni. Nem is tudom visszatér a halálból mindkét szülőm, vagy örökké kísért annak a vámpírnak a szelleme. Esetleg örök átokkal sújtanak le rám. Mindegy hogy mi lesz, a lényeg, hogy hiába építem újra meg újra az életemet, ismét és ismét találkozni fogok a kegyetlen, és nyomorult sorssal. Nem tudom, valamiért ezt az életet szánták nekem.
És akkor most érkeztünk el a jelenbe. Visszatértem. Kolozsvárba. Úgy döntöttem ideje lesz szembe nézni azzal, hogy magam mögött hagytam azokat az "embereket" akiket a világon a legjobban szeretek, akik a legfontosabbak... Legalábbis most, hogy már biztosra tudom, hogy árva vagyok. Már csak ők maradtak. Vajon megbocsájtják nekem, hogy csak úgy itt hagytam őket? Vagy soha többé nem kapom vissza a régi, jó, és rendes életemet? Ki tudja. Majd kiderül, ha először lépem át Kolozsvár határát...

***


Amiket szeret: stratégiákat kigondolni, sakkozni, tanítani, harcolni

Amiket utál: vámpírok, emlékek, múlt

Jellem: Mint már említettem, egy bolond vagyok... Illetve őszinte. Na most melyik is? Bolond vagyok mert őszinte vagyok, vagy őszinte vagyok mert bolond vagyok? Oly mindegy szerintem, a lényeg, hogy ami a szívemen az a számon. Persze gondolkozok előtte, mindig megfontolom, hogy miként fogok cselekedni, és hogy mit fogok mondani. De általában nem kímélem a világot a véleményemtől, de persze csak is kulturált formában hallhatják gondolataimat, hiszen a fejemben történő dolgok csak és kizárólag rám tartoznak. Illedelmes vagyok, és figyelmes. Nőkkel nem nagyon volt még dolgom, de udvarolni azt tudok. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eltudom füttyenteni azt a kis dallamos fütyülést, amivel a hím egyedek kifejezik hogy mennyire bejön nekik egy nő. Nem, én inkább maradok a rózsánál, és az állandó szemkontaktusnál. Maradok a vallomásoknál, és az udvariasságnál, az öltönyös randiknál, ahol én fizetek és senki más. Kerülöm az alkoholt, betartom a szabályokat. Az az idegesítően úriember fajta vagyok, aki már csak a csöpögős filmekben van. Na, de persze ezt csakis a nőknek, és senki másnak.
A tanítványaimmal szigorúan viselkedem, ugyanakkor mindig megkapják a jutalmukat, ha átlagon felülien jól teljesítenek.
Túl idegeskedő vagyok, bármi miatt izgulhatnékom lehet. És persze máig is vannak napok amikor a sötét sarokban lévő pókkal jobban érzem magamat, mint egy csapat haverral.
Összegezve címszavakban: úriember, kedves, jó fej, visszahúzódó, idegeskedő, őszinte

Külső: A magasságom olyan 170-180 cm körül van. Szerintem ez egy tök normális, nem is felhőkarcoló, de nem is kertitörpe magasság - ezzel senkit nem szeretnék megbántani, csak hirtelen ez a két hasonlat jutott eszembe. Átlagos ruhákban járok, nem szoktam magamat kicsípni csak alkalomadtán néha-néha. Méz szőke, vagy inkább kicsit barnásabb hajam van, és sötétbarna szemeim.


A hozzászólást Nikolas Igrisan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 30, 2012 11:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nikolas Igrisan

• Defenzor tanár •

• Defenzor tanár •
avatar

:: Avataron : Xavier Samuel
:: Hozzászólások száma : 22
:: Születésnap : 1989. Aug. 27.
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 30.
:: Kor : 27
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : tanár
: :

TémanyitásTárgy: Re: Nikolas Igrisan   Hétf. Jan. 30, 2012 11:43 pm

Jelentem készen vagyok! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Admin

• Admin •

• Admin •
avatar

:: Hozzászólások száma : 1191
:: Születésnap : 1990. Jan. 20.
:: Csatlakoztam : 2011. Jan. 17.
:: Kor : 27
:: Tartózkodási hely : Sherbrooke
:: Foglalkozás : Felügyelés
: :

TémanyitásTárgy: Re: Nikolas Igrisan   Kedd Jan. 31, 2012 12:02 am

Üdv Nikolas!

Hogyan is fogalmazhatnám meg legegyszerűbben? Lenyűgöztél. Tetszett a sztori, izgalmas volt a sok csavarral, és tetszett az is, hogy rendesen elolvastad a leírásokat, mert azok nélkül aligha hozhattál volna össze ilyen alapos munkát. Szóval ez plusz pont. Very Happy
Még csak most térsz vissza Kolozsvárra, de én megelőlegezem neked a történtek fényében a tanári pozíciót, tehát elfogadva, és köszöntelek nálunk, mint defenzor tanárt!

Csak ne feledkezz meg az avatarfoglalásról! Smile

Zoya
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampiresnight.forumuae.net
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Nikolas Igrisan   

Vissza az elejére Go down
 

Nikolas Igrisan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampires' Night :: Karakterek :: Előtörténetek :: Defenzorok-