HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.
 
Welcome to Sherbrooke!



Welcome!

Lassan fél éve annak, hogy az erdélyi vámpírok és a rájuk vadászó defenzorok között kirobbant a háború. A veszteség nagyobb volt, mint bárki gondolta volna, és az egyetlen megoldás a menekvés maradt. Lucas, a vámpírok vezére, a túlélőket a kanadai birtokára menekítette, de a régi gondok helyébe újak léptek, a defenzorokon kívül már új ellenségek is vadásznak rájuk.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Hot Links



Staff Team


Lucas Kenward
főadmin
Multi:
Zoya Iryna Davorov

Alexey M. Davorov
admin
Multi:
Ronaldo Montiel

Madeline Ross
admin
Multi:
Raven S. Kenward

Natasha T. Davorov
admin
Multi:
Zoey Brianna LaFond

Nova R. Willson
admin
Multi:
Samuel Bailey

Dante Christo
admin
Multi:
-

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (35 fő) Szer. Okt. 03, 2012 5:33 pm-kor volt itt.
ChitChat

Breaking News

• Figyelem! A karaktered kettő, max három tagból álló nevével regisztrálj! A helytelen névvel regisztráltakat azonnal töröljük.

• Mielőtt regisztrálnál, mindenképpen olvasd el a Korlátozások részt! Ezzel elkerülheted, hogy akár hetekig kelljen várakoznod karaktered elfogadására.

• Elfogadott avatarméret: 200x320 px. És mellőzzük az igénytelen képeket!

• Az oldalon több változás is történt, a Staff felállása is módosult, a Hírfal mindenki számára kötelező olvasmány!

• Mindenki vegye figyelembe, hogy az új szabályzat értelmében a reagoknak minimum 250 szóból kell állnia. Törekedjünk rá, hogy igényes munkák kerüljenek ki a kezeink alól! Ellenőrizni fogjuk a hozzászólásokat!

Latest topics
» Love Bites
by Vendég Hétf. Jan. 05, 2015 11:29 pm

» Trouble Life
by Vendég Hétf. Feb. 10, 2014 11:04 am

» Báthory Fanni - kész
by Fealoce Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am

» Sophie E. Flemming × Loading . . .
by Sophie E. Flemming Szer. Dec. 25, 2013 10:24 pm

» Karakterlap-minta
by Szűcs Eszter Kedd. Okt. 08, 2013 9:20 pm

» The Mortal Instruments szerepjáték
by Vendég Hétf. Szept. 30, 2013 5:21 pm

» Alice Grace Hatter
by Alice Grace Hatter Szomb. Aug. 24, 2013 2:32 pm

» Avatart, aláírást szeretnék!
by Alice Grace Hatter Pént. Aug. 23, 2013 1:54 pm

Weather



Sherbrooke egész területén erős havazás várható az elkövetkezendő egy hétre. A nappali középhőmérséklet pont megfelelő lesz egy kis sétára a téli hóesésben. Az éjszakák nem lesznek túl hidegek, de minusz fok alatt lesz a hőmérséklet. Helyenként esőzések és viharok zavarhatják meg a látogatók szabadidejét. Az idő enyhülni fog a következő héten, de addig zord körülmények uralják a város éghajlatát.
Our Playlist
Partners











Twilight after dark

Mysterious
Los Angeles






Glee








Credit



Figyelem! Az oldalon található képek, kódok és leírások mind a Vampires' Night tulajdonát képezik. A Staff kemény munkáját tükrözik, nem szeretnénk semmit máshol viszont látni, mert annak következményei lesznek!

Share | 
 

 Eve Vernon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég



TémanyitásTéma: Eve Vernon   Kedd. Márc. 08, 2011 3:33 pm

Karakterkép:


Általános adatok:


Karakter teljes neve: Eve Vernon
Becenév: Egyszerűen csak Eve
Faj: Vámpír
Nem: Nő
Kor: 23/485
Születés helye és ideje: Anglia, 1526 májusa
Foglalkozás: Vámpírharcos

Család:


Apa: Leonard Vernon (elhunyt)
Anya: Cecilia Vernon (elhunyt)
Testvérek: Felix Vernon (elhunyt)

Egyéb hozzátartozók:

Shane. Nehéz kimondanom, de Ő volt az én....Életpárom. Tíz kínkeserves esztendeje nem láttam, de nem halt meg, éreztem volna....


Előtörténet:

1526 májusában születtem Angliában, Devonban. A szüleim vámpírok voltak, de tökéletesen idomultak az emberek világához, olyannyira, hogy a városban a Vernon családnevet tisztelet lengte körül. A sors iróniája, hogy Atyám Doktori titulussal rendelkezett. Jószívű volt, készségesen gyógyított vámpírt s embert egyaránt. Igazság szerint így volt boldog. Édesanyámmal és újszülött kislányával az oldalán azt hitte, az élet már nem tartogat számára meglepetéseket. Vámpír létének első kétszáz évén volt túl, Édesanyám úgyszintén. Fiatalon egymásra találtak, a családalapításon sem kellett sokat gondolkodniuk, utódokra vágytak. Volt egy gyönyörű birtokuk, ahol a kis Eve gondtalanul cseperedhetett. Igen, így is lett. Tényleg nem volt gondom semmire. Atyám a kuruzslással, Édesanyám tanítással foglalatoskodott, míg be nem köszöntött az újabb szerencsés gyermekáldás. Egy fiúgyermekkel bővült a kis családunk s hét esztendős létemre legalább olyan szeretettel fogadtam az újszülöttet, mint anyám vagy apám. Vigyáztam rá, fürdettem, etettem, alig vártam hogy felcseperedjen. Nagytestvérként el sem lehetett mozdítani a mózeskosara mellől. De nem sokáig élvezhettem a boldog nővérke szerepét.

1533 decembere mindent megváltoztatott. Felix betöltötte a hat hónapos életkort, az egész ház ragyogott a boldogságtól. Alig vártam a hálaadást és a karácsonyt, izgatottan sürögtem forogtam, igazi kis energiabomba voltam. Hogy Édesanyámnak egy kis nyugta legyen tőlem, Atyám sokszor magával vitt ha házhoz hívták gyógyítani. Persze minden lehetőséggel boldogan éltem, hisz' láthattam a papám munka közben. A legutolsó alkalommal sem volt ez másként. Egy Mavis nevű lányhoz indultunk, mert a szülei rettentően aggódtak a nem múló fájdalmai és magas láza miatt. Nagyon szegények voltak, a város határában laktak egy romos kis kunyhóban. Atyám sosem kért tőlük fizetséget, mégis úgy kezelte a lányt, mint a többi betegét. Amíg Ő megvizsgálta Mavist és a szülőkkel váltott pár szót, én csendben, láblógatva ücsörögtem az egyik sarokba beállított kis ládikán. A falakon leledző repedéseket oda-vissza számolgatva töltöttem az időt. Játszani akartam lefekvésig, de tudtam hogy nem szabad türelmetlenkednem, mert Apa haragudna érte. Egészen addig ficeréltem, míg meg nem hallottam a tompa puffanást és az azzal egy időben feltörő ordítást. Jóformán azonnal a hang forrás felé tévedt a tekintetem, de abban a pillanatban megrökönyödtem. Az apám feküdt a földön, az arca eltorzult, a szemei felakadtak. Összegörnyedve fujtatott és olyan erővel szorította a mellkasához a kezeit, hogy a szemeimbe könny szökött a látványtól. A család értetlenkedve próbálta talpra állítani, de mindhiába. Odarohantam hozzá és letérdelve szólongatni kezdtem, nem értettem mi történik vele. -Az én apukám nem lehet beteg, ő orvos! -ismételgettem keservesen, nagy krokodilkönnyeimmel küszködve. Ám mindhiába igyekeztem, sokáig meg sem mozdult, csak mélyeket szuszogott és olyan erősen préselte össze az ajkait, hogy azt hittem többé ki sem fogja nyitni a száját. Nem tudnám megsaccolni meddig feküdt abban a fura álapotban, végül nagysokára amilyen gyorsan összerogyott, olyan gyorsan talpon termett. A szemei könnyesek voltak, a kezét pedig nem vette le a mellkasáról. Holtsápadt és meggyötört arca izzadtságban úszott. A látványtól görcsös félelem járta át minden porcikám. -El kell mennem, maradj itt Eve! -kiálltotta, majd kiviharzott a ház ajtaján. A földön ülve, rémülten néztem utána. A beteg lány szülei tanácstalanul néztek össze, végül azt mondták nem kell félnem, apa biztos mindjárt visszajön értem. Nyugtatni, vígasztalni akartak, de a könnyeim csak csorogtak és csorogtak....nem értettem semmit. Apa azelőtt sosem hagyott magamra. Modhattak bármit egy összezavarodott hét éves kislánynak....
Az idő nehezen telt, visszaülve a ládikára csak az ajtót bámultam. Vártam. De apa nem jött. Órák teltek el, ám senki nem lépett be az ajtón. Végül bármennyire is szerettem volna ébren maradni, piciny testemre nehéz álom telepedett.
Órákkal később zajok hada ütötte meg a fülem, nehéz csizmák lépteinek hangjára nyitottam ki a szemem. Az este folyamán másodjára hült meg a vér az ereimben, elkerekedett, ijedtségtől könnyes szemekkel néztem a körülöttem álló három férfit. Egy szőke hajú nő lépett eléjük s bár a tekintete épp oly kemény volt mint társaié, amikor megszólált a hangja furcsa melegséget sugallt. Pár nyugtató szót suttogott halkan, majd kitárta felém a karját és ott hagytuk a megrökönyödött embercsaládot.

A nő sietve szedte a lábát, nem rakott le, végig a karjaiban tartott. A három férfi minden szó nélkül követte, szorosan, egyvonalban haladtak utánnunk. Alig mertem rájuk nézni, inkább becsuktam a szemeimet. Azt hittem haza visznek, ehelyett viszont egy idegen házban találtam magam. A szőke hajú nő szobájában kaptam helyet, de nem akartam ott maradni. Haza akartam menni. Sírva követeltem a családomat. A nő egy ideig csak figyelt, majd leült velem szemben és megfogta a kezem. Beszélni kezdett, mégsem tudtam elhinni a szavait. A családomat defenzorok támadták meg. Az otthonunkba betörve végeztek az Édesanyámmal és a kis Felixel. Hát ezért hagyott ott apa....hirtelen rájöttem miért ült ki az arcára annyi fájdalom. Akkor értettem meg mit jelent pontosan az életpár kifejezés. A szüleim sokszor becézték így egymást, de túl kicsi voltam, hogy megértsem mit jelent a kettejük közötti kapocs. Apa megérezte a bajt, azért hagyott hát magamra. Haza rohanva a defenzorok vele is végeztek. Mire a harcosok odaértek nem tehettek semmit, hiába eredtek a mocskok nyomába.
A nő mindent elmondott, én pedig csak hallgattam és....megszűnt körülöttem a világ. Zokogtam, toporzékoltam, tagadtam. Nem tudtam felfogni hogy a családom nincs többé. Aznap a lelkem egy része velük halt.

Nem volt hová mennem, így nem is volt más választásom: maradtam ahol voltam. A harcosokkal.
Ahogy teltek a napok, minden félelmem elszállt s lassan tudatosult bennem az elhatározás, miszerint közéjük akarok tartozni. Harcos akartam lenni, hogy megbosszulhassam a családom lemészárlását. Az idegenek végül beleegyeztek a tanításba. A szőke hajú nőt Erinnek hívták. Ő Angliában született, viszont a három társa egy igen fura nevű országból származott. Andre, Zin és Remo az idő múlásával egyre többet mesélt Erdélyről. Nem csak tanárok voltak, ők lettek az új családom. Mestereimként tekintettem mind a négyükre. A huszas éveim közepére mindent elsajátítottam, ami a defenzorokkal szembeni életbenmaradáshoz kellett. Erinék oldalán vadásztam rájuk s egyetlen küzdelemben sem maradtam alul.

1642-ben megismertem egy férfit, aki fenekestől felforgatta az életem. Egy lokálban találkoztunk. Magas volt, erős és piszkosul jóképű, naná hogy vonzónak találtam, de a testi kapcsolaton kívül nem akartam tőle mást. Harcos vagyok, nem apáca....De a viccet félretéve igazság szerint senkitől nem akartam érzelmileg függni.
Jól éreztük magunkat és egymást, majd egyre többször találkoztunk s mire észbekaptam BUMMMM! Megtörtént amit olyannyira kerülni akartam. Shane Delaware elérte, hogy belészeressek. A kapcsolatunk sosem volt felhőtlen, mind a ketten elég akaratosak voltunk és nehezen engedtünk a másikkal szemben. Három évig ment a tagadással teli se veled se nélküled vívódás, de egyre nehezebb volt távoltartanom magam a férfitól. Már-már fizikai képtelenségnek tűnt, nem tudtam tovább hitegetni sem Őt, sem önmagam.
1645 januárjáig bírtam. Két választásunk volt: vagy a világ két ellentétes oldalára költözve szakadunk el egymástól és lesz ami lesz, vagy a szertartással örökre megpecsételjük és összeolvasztjuk a sorsunkat. A döntés jogát rábíztam. Felkínáltam neki az öröklétet, de nem akartam hogy elkapkodja a választást. Shane azonban nem sokat gondolkodott, minden hezitálás nélkül engem választott. 1645 február 1-én lett az életpárom s vált belőle vámpír.

Shane meghozta a fényt az életembe, minden veszekedésünk ellenére a lelkem mélyén úgy szerettem, ahogy egy nő igazán szerethet egy férfit. Bár nem tudtam előtte teljesen megnyílni, a gondolataimból mindent megértett s ez fordítva is igaz volt. Nem voltunk átlagos párocska, egyikünk sem vitte túlzásba a szerelem fennhéjázását, mégis tudtuk, hogy egymáshoz tartozunk. És ez így volt jó. Továbbra is Erinék oldalán harcoltam, Shane pedig követte a példám. Csak egy bibi volt: az újdonsült vámpír egyáltalán nem fogta vissza magát. A fejébe szállt a dicsőség, amit a többiek nem igazán díjaztak. Andre kifejezetten utálta, biztosra vettem hogy mélyebb konfliktus húzódik kettejük között, de sosem tudtam meg a valódi okot. A mestereim hosszú időn át tűrtek, hol őket csitítottam, hol Shane-t próbáltam jobb belátásra bírni. Rengeteget vitáztunk, sokszor azt mondtam itt a vége. De nem tudtam élni nélküle. A huzavona végül fájdalmas véget ért.
Defenzorok csaptak le ránk, szétszóródva próbáltuk megvédeni magunkat s elpusztítani a nyomorultakat. Megöltem az egyiket, ám nem voltam elég gyors. Egy tőrt kaptam a mellkasomba mielőtt végeztem volna az átkozottal. A fájdalomtól összegörnyedve az utolsó emlékem Andre eltorzult arca volt.....
Magamhoz térvén épp az a látvány fogadott, mint annó hétévesen. A harcosok körülöttem állva a tekintetük épp oly keményen csillogott, akárcsak abban a romos kisházban.... Valami azonban nem volt a helyén. Andre nem állt a társai mellett. Erin, Zin és Remo komor ábrázatán kívül nem láttam mást. Shane sem volt mellettem. Megintcsak úgy éreztem magam mint az az összezavarodott hétéves kislány....És ismét Erin szólalt meg, hogy elmondja mi történt. A fájdalom lassan kúszott fel a mellkasomig, de nem az elszenvedett sérülés miatt. Andre meghalt. Shane végzett vele, majd egyszerűen eltűnt. Elment.
Teljesen magamba fordultam, napokig meg sem szólaltam. Hallottam az életpárom dühödt gondolatait, éreztem a kínt, mely épp úgy sújtott engem is, mint Őt. Kértem, könyörögtem hogy jöjjön vissza, nem értettem mi lehet az oka a döntésének, ami mindkettőnk életét megpecsételte. Kemény fából faragtak, de Shane nélkül nem láttam folytatást. Nem volt hajlandó visszatérni, gyötörte a tudat, amiért megölte az egyik szerettemet. Megcsömörlött önmagától, nem járt más a fejében, csakis az önmarcangolás. Megtiltotta hogy utána menjek, bármiféle próbálkozásom azonnali következménnyel járt volna, féltem hogy kárt tenne magában, képes lett volna veszélybe sodorni az életét....

Andre holtesttét Erdélybe kísértük és nem tértem vissza Angliába. Nem lett volna értelme. Nem tehettem semmit. Romániában maradtam, hogy felejtsek és a lelkem megnyugodjon. Andre remek harcos és barát volt, a hosszú évszázadok alatt helyet kapott a szívem egyik kicsiny szegletében. Meggyászoltam a halálát s közben pokolian szenvedtem. Az a férfi vette el az életét, akit a világon mindennél jobban szerettem. Ennél nagyobb arculcsapást nem kaphattam volna a sorstól.... Az idő múlásával egyre keserűbb lettem, csupán egykori árnyéka a régi énemnek. Shane is szenved valahol, én is. Érezni és hallani miközben tudom hogy együtt lehetnénk... igazi átok. Egyszer vissza fog térni hozzám, és remélem nem lesz túl késő. A vámpírok védelme kitölti az egész életem, de érzem hogy a lelkem lassan elsorvad. Egyre vékonyabb peremen táncolok a sötétség felett és egyre kevésbé bírom féken tartani magam. Tudom mi fog következni ha ez beteljesül... enyhülést kapok, még akkor is ha ezzel a népemnek fogok a legtöbbet ártani.


Jellemzés:

Amiket szeret:
- Az edzést. (Órákig izzasztom magam hogy jó erőben maradjak, mellesleg ha széthajtom magam nem gondolok...semmire.)
- A fegyvereimet. (Kisebb gyűjteményt halmoztam fel az évek során. Lőfegyverek, kések és kardok díszítik a lakásom legbiztonságosabb szobáját)
- A nyüzsgést. (Nem tudok sokáig egy helyben maradni, a lustálkodás nem az én reszortom)

Amiket utál:
- A mellébeszélést. (Szeretek rögtön a tárgyra térni.)
- Az erőfitogtatást. (Kifejezetten utálom és soha nem is szoktam fölösleges szájkaratéba bonyolódni, vagy ijesztgetni másokat.)

Jellem:
Keményen alkuszom, azonban ha a helyzet úgy kívánja képes vagyok a kompromisszumok felé hajlani. Minden csak az adott szituációtól és lehetőségektől függ. Nem vagyok menthetetlen, azonban van egy igencsak lényeges dolog, amit tudni kell rólam: hamar robbanok, ilyenkor rendszerint előbb ütök mint kérdezek.
A fajommal szembeni toleranciám csupán a vezetőkre és a tanácsra vonatkozik. Attól, hogy a társadalmat védem nem muszáj kedvesnek lennem... Bizalmatlan vagyok az idegenekkel szemben, sőt, senkit nem engedek túl közel magamhoz. A fegyelmezettségemmel próbálok küzdeni a sötétség ellen, ami lassan magába akar szippantani. Minden eltelt nappal rosszabb lesz, az állandó komorság, düh és a bennem tátongó űr miatt egyre nehezebben tudom féken tartani magam.

Külső: Saccra 165-170 cm magas lehetek és legutóbbi méretkőzésem alkalmával kilóim száma 52 volt. Nem igazán foglalkozom a pontos méreteim fejbentartásával.
A hajam derékig érő, feketés-lilás árnyalatú. Előszeretettel fogatom össze különböző csatokkal, főleg munka közben.
A bőröm enyhén kreol, amit nem bánok, tekintve a sötét hajam és fémszürke szemeim színét.
Szeretek férfiasan öltözködni, ugyanakkor szeretem a testhezsimuló és/vagy bőrből készült ruhadarabokat is. Öltözködésemben a fehér és fekete szín dominál.













A hozzászólást Eve Vernon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Márc. 08, 2011 6:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Lucas Kenward

• Alpha Fidelis fővezér •

• Alpha Fidelis fővezér •


:: Avataron : † Joseph Morgan
:: Hozzászólások száma : 536
:: Születésnap : 1194. Feb. 03.
:: Csatlakoztam : 2011. Jan. 17.
:: Kor : 822
:: Tartózkodási hely : † Sherbrooke; Canada
:: Foglalkozás : † leader; businessman
: :

TémanyitásTéma: Re: Eve Vernon   Kedd. Márc. 08, 2011 4:46 pm

Üdvözöllek az oldalon Eve Vernon!

Hamarosan megy neked egy PM! Smile

• • • ○ • ○ • ○ • • •



You've lost my trust!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://klaustheking.tumblr.com/
Lucas Kenward

• Alpha Fidelis fővezér •

• Alpha Fidelis fővezér •


:: Avataron : † Joseph Morgan
:: Hozzászólások száma : 536
:: Születésnap : 1194. Feb. 03.
:: Csatlakoztam : 2011. Jan. 17.
:: Kor : 822
:: Tartózkodási hely : † Sherbrooke; Canada
:: Foglalkozás : † leader; businessman
: :

TémanyitásTéma: Re: Eve Vernon   Kedd. Márc. 08, 2011 6:44 pm

Kedves Eve!

Tetszett az előtörténeted! Most már minden rendben van! ELFOGADVA!
Nyomás játszani! Smile

• • • ○ • ○ • ○ • • •



You've lost my trust!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://klaustheking.tumblr.com/
Sponsored content





TémanyitásTéma: Re: Eve Vernon   Today at 9:47 am

Vissza az elejére Go down
 

Eve Vernon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampires' Night :: Archívum :: Archívum :: Törölt karakterek-