HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.
 
Welcome to Sherbrooke!



Welcome!

Lassan fél éve annak, hogy az erdélyi vámpírok és a rájuk vadászó defenzorok között kirobbant a háború. A veszteség nagyobb volt, mint bárki gondolta volna, és az egyetlen megoldás a menekvés maradt. Lucas, a vámpírok vezére, a túlélőket a kanadai birtokára menekítette, de a régi gondok helyébe újak léptek, a defenzorokon kívül már új ellenségek is vadásznak rájuk.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hot Links



Staff Team


Lucas Kenward
főadmin
Multi:
Zoya Iryna Davorov

Alexey M. Davorov
admin
Multi:
Ronaldo Montiel

Madeline Ross
admin
Multi:
Raven S. Kenward

Natasha T. Davorov
admin
Multi:
Zoey Brianna LaFond

Nova R. Willson
admin
Multi:
Samuel Bailey

Dante Christo
admin
Multi:
-

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) Szer. Okt. 03, 2012 5:33 pm-kor volt itt.
ChitChat

Breaking News

• Figyelem! A karaktered kettő, max három tagból álló nevével regisztrálj! A helytelen névvel regisztráltakat azonnal töröljük.

• Mielőtt regisztrálnál, mindenképpen olvasd el a Korlátozások részt! Ezzel elkerülheted, hogy akár hetekig kelljen várakoznod karaktered elfogadására.

• Elfogadott avatarméret: 200x320 px. És mellőzzük az igénytelen képeket!

• Az oldalon több változás is történt, a Staff felállása is módosult, a Hírfal mindenki számára kötelező olvasmány!

• Mindenki vegye figyelembe, hogy az új szabályzat értelmében a reagoknak minimum 250 szóból kell állnia. Törekedjünk rá, hogy igényes munkák kerüljenek ki a kezeink alól! Ellenőrizni fogjuk a hozzászólásokat!

Latest topics
» Love Bites
by Vendég Hétf. Jan. 05, 2015 11:29 pm

» Trouble Life
by Vendég Hétf. Feb. 10, 2014 11:04 am

» Báthory Fanni - kész
by Fealoce Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am

» Sophie E. Flemming × Loading . . .
by Sophie E. Flemming Szer. Dec. 25, 2013 10:24 pm

» Karakterlap-minta
by Szűcs Eszter Kedd Okt. 08, 2013 9:20 pm

» The Mortal Instruments szerepjáték
by Vendég Hétf. Szept. 30, 2013 5:21 pm

» Alice Grace Hatter
by Alice Grace Hatter Szomb. Aug. 24, 2013 2:32 pm

» Avatart, aláírást szeretnék!
by Alice Grace Hatter Pént. Aug. 23, 2013 1:54 pm

Weather



Sherbrooke egész területén erős havazás várható az elkövetkezendő egy hétre. A nappali középhőmérséklet pont megfelelő lesz egy kis sétára a téli hóesésben. Az éjszakák nem lesznek túl hidegek, de minusz fok alatt lesz a hőmérséklet. Helyenként esőzések és viharok zavarhatják meg a látogatók szabadidejét. Az idő enyhülni fog a következő héten, de addig zord körülmények uralják a város éghajlatát.
Our Playlist
Partners











Twilight after dark

Mysterious
Los Angeles






Glee








Credit



Figyelem! Az oldalon található képek, kódok és leírások mind a Vampires' Night tulajdonát képezik. A Staff kemény munkáját tükrözik, nem szeretnénk semmit máshol viszont látni, mert annak következményei lesznek!

Share | 
 

 Báthory Fanni - kész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fealoce


avatar

:: Avataron : Bonie Wright
:: Hozzászólások száma : 1
:: Születésnap : 1992. May. 31.
:: Csatlakoztam : 2014. Jan. 09.
:: Kor : 25

TémanyitásTárgy: Báthory Fanni - kész   Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am










Gróf Báthory Tepesh Franciska Lucia














Alapok



● Név:Gróf Báthory-Tepesh Franciska Lucia
● Becenév: Fanni, Fáni, Úrnőm,Lucy (de ez nem kedvünkre való)
● Nem: lány
● Születési hely és idő: 1549. június. 15. átváltozás:1561. június. 15.
● Kor: 464 évesek vagyunk de öszsetéveszthetsz minket egy 12 éves lánnyal
● Faj:Vámpír





A család



● Apa: Báthory István Gróf Erdélyi vajda később Erdélyi fejedelem Lengyel király. Halott
● Anya: Édesanyánkat nem ismerjük de nevelőanyánk Jagelló Anna  Lengyelország királynéja, Litvánia nagyhercegnéje és Erdély fejedelemasszonya, a Jagelló-dinasztia utolsó sarja. Halott.
● Testvérek: Nincsenek. Édesapánk a mi elrejtésünket is hatalmas vagyonnal támogatta.
● Egyéb hozzátartozók:Hosszadalmas elbeszélésekbe kezdünk ezért kéjük helyezd magad kényelembe. Nagyapánk Báthory István erdélyi vajda. eltávozott születésünk előtt.  Kristóf az erdélyi vajda András a szatmári főkapitány nagybátyáink kiktől sok segítséget kaptunk rövidke életünk során. Anna hőn szeretett nagynénénk és Erzsébet unokatestvérünk édesanyja. Ők is mind halottak mint a szüleink. Erzsébet hőn szeretett unokatestvérünk kivel későbbiekben bonyodalmaink adódtak. Isten nyugosztalja. Anna az előbben említett Erzsábet lánya és kedves unokahugunk. Ellenségünk de nem neheztelünk rá. Béke poraire. Vlad Tepesh Besarab Dragomir úr aki hetedikként uralkodott ezen a néven. Mélyen megőrizzük jó emlékezetünkben szerelmes Vladunkat. Leljen békére a túlsó világban.





A történetem





Kastély
Édesapánk az erdélyi vajda volt mikor mi születtünk. Édesanyánk egy cseléd kihez Édesapánknak kedve támadt egy magányos estén. Nem tudjuk még a mai napig sem hogy mi vezette édesapánkat arra hogy magához vegyen. Nem volt rossz ember édesapánk ezért arra gondolunk hogy szégyellte tettét és megpróbálta jóvá tenni. Természetese hivatalos iratokban mind az szerepelt hogy nincs gyermeke. A kastélyban azonban mindenki ismet minket és mindent tudott. Édesanyánk a magyar király udvarába utazott és ott dolgozott. Lehet hogy édesapánk szerette volna távol tartani tőlünk. Amikor Őt kérdeztük mindig kitérő választ adott. Természetesen nem voltunk ostobák. A kastély többi lakója nem volt ennyire hallgatag. Könnyen meg lehetett őket győzni.
Mindazonáltal nem haragudhatunk az édesapánkra. Mindent megtett hogy boldogok legyünk. Amennyi ideje engedte, azt ránk szánta. Ez nem volt sok ugyan hisz egy vajdának sok kötelezettsége van de mi már kicsiként is értékelni tudtuk ezt a gesztust. Két dadánk volt. Egy rémséges öreg banya és Anna. Anna fiatal és kedves volt. sokszor engedett játszani a cselédek gyerekeivel. A matróna azonban kemény fegyelmet tartott. Négy évesen kezdtem el olvasást tanulni. Egyenesen kellet ülni előreszegett fejjel és latinul olvastuk a bibliát. Ha a fáradtság legkisebb jele mutatkozott rajtunk ott termett a banya és náddal helyreigazította görnyedt hátunkat. Érdekes hogy Édesapánk jelenlétében azonban mindig kedves volt. Három dolog volt, amit vártunk abban az időben. Az ebédre szólító gong, hisz akkor mindenki köteles az ebédlőbe menni. Nem éhesek voltunk legalább de addig sem kellett olvasnunk. A második, hogy délután édesapánk eljöjjön és megnézze, hogy haladunk az olvasással. Sajnos nem minden nap tudott ránk időt szakítani. Akkor szinte végtelen hosszan kellett az olvasóállvány előtt ülni. A harmadik dolog Anna felmentő érkezése volt. Mindig hozott törökmézet, vagy valami édességet. Átöltöztünk az udvarra illő ruhába és végre játszhattunk. Anna mindig tudta mikor kell jönnie. Pont mikor már nem bírtuk tovább akkor jelent meg. Sokkal több dolgot tudott mint a matróna. Tudott gyöngyöt fűzni, hímezni, rajzolni, zenélni. Mindig csak azt tanította amihez kedvünk volt. Vicces volt és sosem bántott.
Olvasás óráink hat éves korunkig voltak elviselhetetlenek. A nyolcadik születésnapunkra kaptunk édesapánktól egy vörös ruhát. Gyönyörű volt. Soha nem  láttunk még hasonlót. Arany zsinórzata volt, és selyem belseje. Tökéletesen illett ránk. A születésnapokban az a legjobb, hogy nincs olvasás óra. Édesapánk aznap nem volt elfoglalt. Kilovagoltunk vele. Mi egy kis pónilovon, Anna és édesapánk pedig rendes nagy lovon. Ültünk már meg lovat néhányszor, de mindig csak a kastélykertben. Most, hogy kilovagoltunk, először pillantottam meg a külső világot. Mármint közelről. Eddig csak az ablakokból szemlélhettük. Csodálatos volt. Hatalmas, szép, zöld és fényes. Itt biztos nem kell gyertya, ha valaki olvasni szeretne. Messzire lovagoltunk. A kastély csak akkora volt, mint a nagyujjunk oldalra fordítva. A kíséret néhány tagjai építkezni kezdtek. Rongyból és lécekből kastélyt csináltak a mezőre. Akkor láttuk először sátrat. Boldogok voltunk. Az új vörös ruha, távol a kastélytól, rongykastély. Nagyon vicces napunk volt. Este kályha nélkül raktunk tüzet. Csak a fűre tettük le a fát és meggyújtottuk. A férfiak a húst kézzel fogták meg és foggal szedték le a csontról. Ha látná őket a banya, nagyon kikapnának. De ő most nincs itt. Amit nem tud, azzal nincs gond. Nagyon jó kézből harapni a húst. Utána Édesapánk engedte, hogy bort igyunk. Csak egy kupa, de bőven elég volt. Kicsit savanykás, de édes is. Vörös mint a vér, mégis könnyen folyik, mint a víz. Egy kicsit szédelegtük. Édesapánk is ezt érezheti, ha sokat iszik, és utána dölöngél. A férfiak énekelni kezdtek. Táncolni volt kedvünk. Megfogtuk Anna kezét, és táncoltunk. Utána Édesapánk is velünk táncolt. Végül az egész kíséret a tűz körül mulatott és énekelt. Mindenki boldog volt. Amikor elfáradtunk leültünk édesapánk mellé. Ő átkarolt minket, és megcsókolta a homlokunkat.
-Fanni.-kezdte.-Szeretnél velünk elutazni más kastélyokba?
-Más kastélyokba?-kérdeztük értetlenül. Ezek szerint nem csak nekünk van kastélyunk.
-Igen!-Mondta édesapánk.-Más úrhölgyekkel és úrfikkal is megismerkedhetsz.
-Jó.-válaszoltuk rá álmosan, egy ásítást elfojtva.-Bárhova veled megyünk.
Másnap a vászonkastélyban ébredtünk. Mindenki ébren volt már. Anna jött, és felöltöztetett minket, és gyorsan lóra ültetett. Édesapának valami fontos dolga akadt. El kellett lovagolnia. Nekünk meghagyta, hogy térjünk vissa a kastélyba amilyen gyorsan csak tudunk. Amikor hazaértünk, már várt minket a banya.

Vladko
A születésnapunk után egy hónap telt el, mire hazaérkezett édesapánk. Akkor viszont betartotta az ígéretét. Felpakolták a ruháinkat egy szekérre. Anna és én beszálltunk egy hintóba, és elutaztunk. A kastélyba érkező vendégek mindig panaszkodtak, hogy rossz volt az utu, hogy kifárasztotta őket az út. Szerintünk inkább mókás. Sok mindent lát az ember. A levegő friss és nem kell kihúznia magát az utazónak. Ha fáradtak voltunk, Anna ölébe tudtuk hajtani a fejünket és aludhattunk. Az első kastály, ahova megérkeztünk fel volt díszítve. Vártak minket. Helyesebben édesapánkat várták, de a mi kocsinkba is behullott, a neki szánt virágszirom. Sok magasrendű úr állt sorfalat. Édesapánk mindenkivel ölelkezett és váltott néhány szót. A nemesurak elhozták fiaikat. Édesapánk őket is ismerte, habár velük nem beszélt sokat. Hatalmas lakoma következett. Édesapánk egy nagy asztalhoz ment, és leült az urak közé. Anna minket egy kisebb asztalhoz terelt. Sok előkelő lány és fiú ült ott. Mi egy kicsit idősebb fiú mellett kaptunk helyet. Hosszú vállig érő fekete haja volt. Magas és erős testét egyszerű bőrmellény fedte. Fehér ing és lovagláshoz erősített nadrág volt rajta. A lovaglócsizmáján sárga sarkantyú csörgött. Derekára kardtok volt csatolva. Valószínűleg leadta a kardját mint mindenki. Amikor odaértünk hozzá felállt és kezetcsókolt.
-Üdvözlöm kisasszony.-mondta. Kellemes hangja volt. Nem túl mély de már nem gyerekhang.-Vlad Tepesh Besarab Dragomir vagyunk. A moldvai fejedelemség trónörökösei. Besarab ház leszármazottjai.
-A miénk a megtiszteltetés.-válaszoltuk a megtanult szavakat. Furcsán hideg keze volt.-A mi nevünk Báthory Franciska Lucia. Báthory gróf lánya.
Aznap együtt voltunk egész nap. Vicces és kellemes társ volt. Párszor megtréfált minket de nem bántuk. Inkább mi magunk is nevettünk saját ügyetlenségünkön. Néha elnéztünk Édesapánk felé hátha helyteleníti illetlen viselkedésünket de inkább bátorítóan kacsintott vissza minden alkalommal. A lakoma után kimentünk a kastélykertbe. Egész estig beszélgettünk. Bemutatott minket az édesapjának. Ő is Vlad volt mint a fia. A fiatalabb Vlad elmesélte hogy ő már a hetedik akinek ugyan ez a neve.
A következő év utazásokkal telt. Különböző várakat és kastélyokat látogattunk meg. Mindenhol nagy örömmel fogadtak minket. Nagy lakomákat rendeztek. Vladék és a többi nemes úr is mindig jött velünk. Vlad mindig mellém ült le. Akkor is ha nem az volt az ő helye. Sokat beszélgettünk.
Az év végére hozzánk is eljutottunk. Az utolsó lakomáról szélsebesen vágtáztunk haza. Édesapánk belekezdett a lakoma szervezésébe. Mindenki sürgött forgott. Hatalmas tüzeket raktak a kertbe. Egész ökröket sütöttek nyárson. A konyha kéménye megálíthatatlanul füstölt. Ezt az időt ismételten olvasással töltöttük. Már egész sorokat tudtunk egybe olvasni. Néhány szónak pedig tudtuk a jelentését is de ettől nem lett könnyebb.
Elérkezett a nagy nap. Az idős Vlad belovagolt a várkapun mellette a fiával. Megszólaltak a kürtök. Kipillantottunk az ablakon és megláttuk Vladot. A nádpálca ereje semmivé lett. Felugrottunk és az udvarig rohantunk. A banya meg utánunk botladozva. Vladko éppen akkor szállt le a lováról amikor kiértünk. Eligazgattuk a szoknyánkat és üdvözöltük. Ismét kezetcsókolt, karonfogott és együtt indultunk be. A banya nem tudott tenni semmit. Itt volt édesapánk. Most jól kell bánnia velünk. Láttuk milyen rosszallóan nézi hogy fogjuk Vlad kezét. Aznap még egyenesebben kellett ülnünk. Még pontosabban és gyorsabban is kellett olvasni a szokottnál. Jutalomképpen Anna elhozta nekünk Vladot is felmentőseregnek. A banya minden eddiginél dühösebben távozott.
Vladék két nappal előbb jöttek mint a többi úr. Édesapáink hosszasan beszélgettek esténként férfias dolgokról. Mi Vladdal sokáig fennmaradtunk. Másnap miközben olvastunk az ablakból láthattuk ahogy Vlad a vívást gyakorolja. Minden jobban ment ha Vlad a közelben volt.
A lakoma nálunk kicsit másképp alakult. Eljöttek Anna nénénk és a többi testvérei édesapámnak. Anna nénémék egy csecsemőt hoztak magukkal. Itt fogják megkeresztelni Erdély nagyurai előtt. Erzsébetnek fogják hívni. Lesz még egy unokatestvérünk. Aranyos baba volt. Kezdettől kedveltük drága Erzsébetünket és mindig is szeretni fogjuk.
A nagy lakomázás után Az urak sorra felkerekedtek. Vladkoék azonban még egy napot maradtak. Mikor már csak a Báthoryak és a Tepesek voltak a várban Váratlan fordulat következett. A két apa behívta a két gyermeket és zavarba ejtő kérdést tettek fel.
-Fanni!-kezdte édesapánk.-Szeretnél Vlad felesége lenni?
A kérdés hirtelen megdöbbentett minket. Látszott hogy Vlad is furcsának találja a kérdést. Egymásra néztünk majd vissza apáinkra. Ők teljesen komolyan gondolták. Nekünk édesapánk azt mondta hogy házasságunkal fontos politikai célt fogunk szolgálni. Most meg elígér minket Vladnak. Mi nem bánjuk. Csak Édesapánk meg ne gondolja magát.
-Sajnos a családunk nem elég erős.-szólat meg Vlad édesapja.-Te lányom azonban nem vagy tiszta lánya apádnak.-nem értettem mire célzott. Biztos valami felnőtt dolog.-Így a frigyetek habár összekapcsolja a családunkat mégsem jelent veszteséget semelyikünknek. Stephanos azonban nem akar a te megkérdezésed nélkül dönteni.

Vámpír
Az esküvőt nem azonnal kötöttük meg. Vladnak előbb lovaggá kell válnia. Mi pedig még fiatalok voltunk. Vladko édesapám fegyvernöke lett. Így együtt voltunk szinte mindig. A banyát ez persze nagyon bosszantotta. Egyre nehezebb olvasmányokat kaptunk. És amikor már nem tudta tovább nehezíteni a leckét elkezdte lefordíttatni a szöveget. Szerencsére Anna jól megbarátkozott Vladdal. Valahogy ösztönösen segítették egymást. A latinnal egész addig gondjaink voltak míg egyszer Vladko el nem magyarázta hogy az ő nyelve majdnem olyan mint a latin. Azután örömmel mentünk a banyához olvasni. Mindig kértük az új olvasmányokat hogy minél jobban megértsük Vladkonkat. Vlad a beszédben segített nekünk úgyhogy gyorsan haladtunk. Ez persze még jobban bosszantotta a banyát. Ha időnk engedte néztük ahogy Vladko vívni tanul. Néhány alkalommal mi is beszálltunk a küzdelembe habár csak játékból. Tizenegy éves születésnapunkon Vladunktól érdekes hírt kaptunk. Megkeresztelkedett ő is. Nem voltunk ugyan jelen a szertartáson de Vladkonak mindent elhittünk. Vlad Tepesh nem esküdhetett de Lazlo Dragomir már igen. Most már nem állhat senki az utunkba. Pontosan egy évre rá esküvőt terveztünk. Nagy előkészületek voltak. A kastély teljes pompában állt. Édesapánk mindent megtett, hogy szép nap legyen. Leendő apósunk temérdek kincset küldött. Nem mintha Édesapánk nem bővelkedett volna aranyban és ezüstben. A kastélyudvart kitakarították. Emelvényt építettek és asztalokat hozattak. Díszes sátrakat állítottak a tűző nap ellen. Középre hatalmas tűzhelyet állítottak. Négy ökörsütő volt a tűz meett. A jobbágyok egy hónapig csak hozták a kastélyba a borokat hordószám. Egy kis csorda marha és bárány legelt a kastély előtt. Tyúkok pujkák kacsák libák százai csipegettek az udvaron. Apánk vadászai legalább száz fürjet befogtak. négy ország kelmefestői hozták a különös kelméket. Híres szabók méregettek minket naphosszat. Vladot aznap lovaggá üti Édesapánk és utána megesküszünk. A Dragomirok és a Báthoryak is meghívtak mindenkit aki valahogy kötődött hozzájuk.
Az ünnep reggelén a banya ébresztett minket. Vörös volt a nap reggel ezért célszarűnek látta volna lefújni az esküvőt. A boszorkány. Még most is az utamat akarja állni. Nem hagyom hogy elrontsa életem legszebb napját. Elküldtük és hívattuk Annát. Ő valahogy a szokásosnál is boldogabb volt. Gyönyörű vörös ruhát hozott. Fehér csipkegallér volt a nyakánál. Az egész szövet ezüst virágmintákkal volt átszőve. Háromszor hurkolt ezüst zsinórzat fogta össze elöl. Hátul bonyolult virágmintás zsinórzat volt. A rózsafa boogai közöt két galamb nézett egymás felé. A szoknya igazgyöngyökkel volt díszítve. Öt láb hosszú selyemuszály volt a derekán. A hajunket Anna befonta és apró fehér virágokat tűzött bele. Gyémántdíszes ezüstdiadém tartottaa helyén a vörös selyem fátylunkat. Áttetsző ezüstel szegett vékony vörös selyem kesztyűt húztunk. Gyűrűt majd Vladtól kapunk. Nyakunkban csak egy egyszerű kis aranykereszt lógott vékony láncon.
Vlad Laslo Tepesh Besarab Dragomir az oltárnál állt. Édesapánk kezében a lovagi pallossal mellette jelezvén hogy leendő férjünk már lovag. Kék tuhálya elütött a miénktől mégis a hímzés és a minta miatt összeillett. Felléptünk az oltárhoz és örök hűséget esküdtünk egymásnak. Hatalmas sereg éljenzett. A kastély udvara tele volt nemes urakkal és hölgyekkel. A kapun kívül álltak a szegényebbek. A várban és a falu templomában is szólt a harang. Vlad átölelte a derekunkat és megcsókolt. A lakoma fergeteges volt. Hordószámra fogyott a bor. A falusiaknak is vittek ki a várkapu elé Bort és ételt is. Aki éppen nem evett az táncolt. Vladko remek táncos volt. Édesapánkal is táncoltunk és az öreg Vladdal is. Táncok szünetében mindenki finom borral oltotta szomját. Szertelenségünkben az egyik pohárból a ruhánkra fröccsent a bor. A folt mélyen beleivódott a ruhába. Ez akkor Bódult kábulatunkban fel sem tűnt. Csak később mikor Vladkoval a toronyban álltunk. Késő délutánig mulattunk. A ceremóniamester bejelentette az ágybavitelt. Vlad a karjaiba kapott minket. Olyan könnyen mintha nem is erőlködne. Átölleltük a nyakát és a nyakába hajtottuk a fejünket. Az ünneplő tömeg harsány kurjongatással követett minket. Mindneki danolászott és Vladko kardjának méretét próbálta kitalálni. Beléptünk a hideg kastélyba és felvitt az ágyas szobába. Az ajtóban megállt és mélyen meghajolt a követő sereg felé. Szinte egyáltalán nem zavarta hogy minket a kezében tartott közben.
-Mélyentisztelt Urak.-szólt hozzájuk miután felegyenesedett.-Kérem bocsássanak meg nekünk.-széles vigyor terült el az arcán amitől a mulatók kedve még inkább felderült. Lábával belökte az ajtót és finoman leültetett minket az ágyra. Még egy ideig hallatszottak a részeges kiabálások. Vlad letérdelt elénk és megfogta az ölünkben nyugtatott kezünket.
-Kedvesem!-szólalt meg.-Szeretném ha feljönnél velem a toronyba.-mondta. Volt egy kis toronyrész ami a szobábból nyílt. Felugrottunk és ahogy Vlad a kezünket fogta magunkal vonszoltuk kérdés nélkül. Amikor kacagva egymást támogatva felértünk csodás naplemente tárult elénk.-Van valami amit szeretnénk tőled kérdezni.-szólalt meg Vladko mögöttünk. Hátulról átölelt és megcsókolta a nyakunkat.-Szeretnél örökké velünk lenni?
-Igen László. Bárcsak örökre így maradna minden.
-Esküdjünk meg a mi hazánk szokása szerint is hogy soha nem hagyjuk el egymást.-Hátrafordultunk és megcsókoltuk. Talán megfelel igen helyett.-Mindketten vágjuk meg a kezünket és összeillesztve egyesül a vérünk. Akkor az eskü szent lesz.-azzal előhúzott egy éles tőrt. Rámarkolt a pengére és kirántotta az ökléből. A penge és az ökle is véres lett. Átnyújtotta nekünk. Mi is hasonlóan cselekedtünk. Csak egy pillanatig fájt. Vladko finoman megfogta a kezünket. Éreztük hogy az ő keze is síkos a vértől. Mellkasunkhoz szorítottuk a kezét. Vlad közel lépett hozzánk és átölelt minket.
-Sosem hagyunk el Vlad Laslo Tepes Besarab Dragomir.
-Mindig veled leszünk Báthory Tepes Franciska Lucia.
Furcsa volt a Tepes név egy megszokott név csengésében. Vladko ölelése és a naplemente azonban feledtette velünk. Behunytuk a szemünket. Ekkor éles fájdalom hasított a kezünkbe amit Vlad fogott. Nem azért sem fogjuk megszakítani ezt a pillanatot. Nem szabad semmi fájdalomnak közénk állnia. A fájdalom felkúszott a karunkon és elérte a testünket. Megremegtünk de nem engedtük el Vladko kezét. A fájdalom egyre terjedt de mi kitartottunk. A semmiből egyzsercsak feltűnt Anna. Ő is átölelt. Most már ha akarunk sem tudunk szabadulni. Könnyek csordultak ki a szemünkből. Nem fogunk kiálltani. Nem okozhatunk szomorúságot Vladkonak. Egy idő után azonban a fájdalom legyőzött minket. Először csak halk cicogás majd egyre erősödő fájdalomkiáltás szakadt fel a torkunkból. Vladko erősebben szorított. Ő is könnyezett. Anna a vállunknál fogva tartott minket. A látásunk elhomályosult. Fényfoltok úsztak be a képbe majd azok is eltűntek. Teljes lett a sötétség és megszűnt a fájdalom.
Néhány pillanat múlva érdekes hangok vettek körül. Mintha valakinek dobogna a szíve. Valaki sír. Nem tudom kinyitni a szemem. Van rajta valami. Egy fém érme. Mint ha halott lennék. A toronyban történtek után lehet hogy meghaltam? De akkor mért érzek és hallok? Ki sír? Ismerős a hangja. Nem szeretem. Egy idős nő. Magas és gonosz. Egy nádpálca van a kezébe. Olvasok ő meg üt. Mindenre emlékszem. De mért sír? Azért mert meghaltam? Ő nem is szeretett. Álszent. Újabb szívdobbanás. A banya szíve dobog ilyen hangosan? Szomjas vagyok. És éhes. Egy szomjas éhes halott. Hogy történhetett ez? Szomjazom. Mért sirat ez a banya? Inni akarok. Most. Hozzatok bolt. Szívdobbanás. Szomjúság. Bor. Szívdobbanás. Vér. Szomjazom. Vér. Inni. Vér. Szívdobbanás…
Ahogy felugrottam az érmék lerepültek a szememről. Ismét láttam. Láttam ahogy az agyaraimat a banya nyakába mártom. Láttam ahogy a vörös ruhámon lévő borfoltra vér spriccel. Vér!. A azám tele van vérrel. Az arcom is véres. A banya vére. Sós ragacsos és szomjoltó. A kezeimmel rákulcsoltam a banya fejére és hátára. Erősebb vagyok. Nem tud menekülni. Szomjas vagyok. Még kell vér. Szívd szívd szívd. Oltsd a szomjadat. Olyan szépen gyöngyözik mint a bor. A banya hörgött és csapkodott. Nem volt esélye. Ellenem nem. A mozgástól kiszakadt a nyakából az a darab amire ráharaptam. Sebaj. Haraphatok én máshova is. Újabb adag értékes szomjoltó folyadék. Még mindig szomjas vagyok pedig szárazra szívtam a banyát.
Anna ült le mögénk az ágyra. Neki nem dobogott a szíve. Mi folyik itt. Mért vagyunk csupa vér? Anna átölelte a vállunkat és egy kendővel letörölte a vért a szánkról.
-Semmi baj Drágám.-suttogta miközben a hátunkat simogatta.-Én is megijedtem amikor először ettem.
-Kedvesem!-hallottuk a sötétből Vlad hangját. Előlépett. Feketék voltak a szemei és élesebbek az arcvonásai. Ahogy kicsitotta a száját agyarak tűntek elő a szemfogai helyén. Teljesen megrémültünk. Annára néztünk de neki is elfeketedett idő közben a szeme. Kiszabtuk magunkat az öleléséből és a falhoz rohantunk. Szerencsétlenségünkre pont a tükör elé. Az arcunk a törölgetés ellenére is csupa vér volt. A hajunk kócos a ruhánk szakadt és koszos. A legszörnyűbb hogy nem ismertük fel az arcunkat. Gömbölyű arcunkat éles vonalak cakkozták. Élesen kirajzolódott az állunk. Az arccsontunk észrevehetően kirajzolódott. A szemünk sötétbordóan izzott. Ismeretlen árnyékok rajzolták át a megszokott arcot. Kitátottuk a szánkat és Vladéhoz hasonló szemfogak meredtek elő belőle. Hátratántorodtunk és nekiestünk valaminek. A falnak kellett volna ott lennie de ez nem az volt. Vlad volt az aki megtartott minket. Hogyan? Hiszen az előbb még az ajtónál állt. Félve hátrapillantottunk. Ő bátorítőan nézett vissza. Visszafordítottuk a fejünket. Anna ott állt előttünk. Ő sem itt volt az előtt. Nem érhetett ide ennyi idő alatt.
-Kedvesem!-szólalt meg mögöttem Vladko.-Ez az amiről beszéltem. Erős leszel gyors leszel és halhatatlan. Mint én. Örökre együtt lehetünk.
-Ne félj.-mondta Anna.-Mi majd segítünk mindenben kicsim.

Család
Valami csoda folytán a lepedő alig lett véres. Akár a mi vérünk is lehetett volna. A násznép örömmel fogadta hogy a szerelmes pár jól érzi magát. Másnap hajnalben Anna kivonszolt minket a kastélyból át a részegen alvó tömegen. Felültetett egy szekérre amivel elhagytuk születésünk helyét. Dél körül lóval utólért minket Vladko. Anna a várban maradt hogy mindent elmagyarázzon édesapánknak. A Havasföldi határ fele mentünk. Vladko ott kapott egy kastélyt. Az ottaniak nagy örömmel fogadták. Minket körülugráltak vállukra kaptak és úgy vittek a kocsitól a bejáratig. Néhányaknak látszott az agyara. Volt pár fekete szemű is köztük. Olyanok mint mi. De voltak köztük emberek is. Össze voltak harapdálva. A nyakuk és a karjuk harapásnyomokkal volt tele. Ez azonban láthatólag nem zavarta őket. Mintha mindennapos lett volna hogy megharapják őket. Bent letettek a kőpadlóra. Egy Anna korú szolgáló lépett oda hozzánk. Kézenfogott minket és felkísért egy szobába.
-Lisa vagyok úrnőm.-szólalt meg fátyolos hangon.-Örülök hogy épségben ideért. Vlad nagyúr sokat mesélt kegyedről.-majd halgatott pár pillanatig. Talán azt várta hogy mi szóljunk.-Szeretne lefeküdni sz úrnő vagy hozzak egy illendőbb öltözetet?
Csak ekkor tűnt fel hogy még mindig hálóruhában vagyunk. Kértünk egy rend ruhát. Miután Lisa ránk segítette körbevezetett minket a kastélyban. Az étkezőteremben felmarkolt egy serleget és átnyújtotta nekünk. Az edény tele volt vérrel. Néhány bíztató szó után felhajtottuk. Ismét szomjasak voltunk. A sós lé nagyon jól esett. Sajnos a szomjunkat nem csillapította teljesen. A következő év a várban telt. Vladko megkért hogy nappal ne menjünk ki. Cserébe minden este visszajött és egész este együtt jártuk az erdőt. elmagyarázott mindent a vámpírságról. Az ottani emberszolgákon tanultunk meg inni és vadászni. Este gyors futást és rejtőzködést gyakoroltunk az erdőben.
Év fordultával felkerekedett a kíséret és látogatóba utaztunk rég látott édesapánkhoz. Vlad szerint Anna elmondott neki mindent. Azért nem jöttünk haza sokáig mert édesapánk haragudott. Most azonban szeretne minket látni.
Ahogy beléptünk a kastély hatalmas előterébe egy szerényen díszített asztal várt minket. Az asztal túlsó oldalán édesapánk ült. Amikor beléptünk felemelkedett a székből. A mellette lévő helyre mutatott két oldalra. Vlad meghajolt, mi pukedliztünk, és a felkínált helyekre mentünk. Csak egy üres tányér volt szék előtt. A tányér közepén egy ezüst kehely tele vérrel. Vlad is hasonló fogadtatásban részesült. A mi kelyhünkön és édesapánk sültjén kívül semmi nem volt az asztalon. A díszes terítőt is egyszerű vászonra cserélték. Édesapánk leült.Vlad és mi is követtük a példáját. Édesapánk szótlanul enni kezdett. Megfigyeltük hogy biztos távolságban helyezkedett el tőlünk és a túlfelén ülö Vladtól is. sendben kortyonként ittuk a vért. Síri hangulat lengte körül a szobát. Nem tudtuk mit mondjunk. Édesapánkon is a tanácstalanság tükröződött. Amikor mind befejeztük a felszolgált étket édesapánk hátradőlt a székben és nagy levegőt vett. A tenyerével megdörzsölte az arcát és mégegyet sóhalytott. Még mindig nem szólalt meg. Hosszan halgattunk. Vlad az asztalon könyökölve támasztotta a fejét. Mi az ölünkben tördeltük az ujjainkat lehajtott fejjel. Néhány perc kínos halgatás után nem bírtuk tovább. Felugrottunk a helyünkről és édesapánk széke mellé térdeltünk.
-Mondjon valamit kérem.-zokogtuk bele a térdébe.-Nem tudok tovább hallgatni.
Édesapánk először ijedtnek tűnt majd lassan megnyugodott. Fejünkre tette a kezét és végigsimította a hajunkat.
-Fanni?-hallottuk a bátortalan hangját. Ő is sírással küszködött.
-Én vagyok.-suttogtam miközben könnyes szemekkel felnéztem rá.
Egy ideig rázta a fejét. Mintha nem akarna bedőlni egy káprázatnak.
Másfél év volt mire elfogadott minket édesapánk olyannak amilyenek vagyunk. Ez alatt az idő alatt  Vladék kastélyaiban laktunk. Minden kastélyuk vámpírok lakták. Könnyen hozzászoktam ehhez a léthez. Minden hónapban ellátogattunk haza. Édesapánk minden alkalommal egyre szívesebben fogadott. Anna mindig mesélt neki ezt azt és egyre jobban tályékozott lett felőlünk. Örültünk mikor Annát is viszontláthattuk. Másfél év telt el. Édesapánk ekkor döntött végleg hogy megtart jó emlékezetében. Ajándékozott nekünk egy kastéjyt félúton a Báthory és a Tepesh birtokok között. Hatalmas palota volt. Mindenütt erdő vette körül és egy hegy tetején épült. Két oldalról meredek sziklafal vette  körül a másik két oldalon meg sűrű erdő. Tökéletes rejtekhely, gyönyörű környék. Édesapánk ezekután ismét maga mellett tartott minket pár évig. Amikor azonban kiütközött hogy nem öregszünk mindenben segített hogy elrejtőzzünk. Ezekután unokahugunknak Erzsébetnek vigyázói voltunk. Édesanyja elég idősnek ítélte hogy másik nemesi családhoz küldje tanulni mint minden rendes korabeli hölgyet. Mivel mi sokat találkoztunk korábban és jóban voltunk ragaszkodott hozzá hogy hozzánk jöhessen. Báthory erzsébet tragédiája itt kezdődött. Vlad végig tiltakozott. Mi pedig a két fél között nem tudtunk végső döntésre jutni. Édesapánk kérésére azonban engedtünk Erzsébet kérésének. Megismerte belső titkainkat. Addig nem volt gond míg fiatalabb volt nálunk. Nem volt feltűnő hogy mi nem öregszünk. Lassan azonban feltűnő lett köztünk a különbség. Ettől elborult az ellméje. Ő is vért kezdett inni mint mi. Azt hitte hogy ez segít neki. Mikor később hatalmat kapott szüleitől azt is az öregedése megállítására használta. Ezért terjedt el a sok rémes mese róla.
Még velünk élt Erzsébet mikor édesapánkat megválasztották a lengyelek királyának. Mivel a lengyel urak nem ismertek Édesapám teljes bátorsággal vitt el Krakkóba az esküvőjére és a koronázásra. A leendő királyné nagyon megkedvelt. A ceremónia után ragaszkodott hozzá hogy körbeutazzuk vele lengyelországot. Nem nagyon kedvelték egymást édesapánkal. Politikai okokból házasodtak. Velünk azonban nem kellett összeházasodnia. Ez a kapcsolatunkra is jó fényt vetett. Valahogy mindig jobban meg tudta velünk beszélni az ügyeit mint édesapánkkal. Kettelyük közöt sokszor futárként működtünk a királyi pár között. Egész addig míg az udvarnak fel nem tűnt hogy nem öregszünk. Édesapánk bejelentette hogy szönyű balesetben elhunytunk. Jagello Anna minden lengyelek királynéja saját gyerekeként gyászolt egy magyar fattyút. A halálunk után a királyi pár elhidegült egymástól és szétköltözött. Mi visszaköltöztünk Erdélybe de a csodás lengyel utak mindig szép emlékeket ébresztettek bennünk. Ekkor határoztuk el hogy körbeutazzuk a világ minden részletét. Sajnos erre a kelleténél korábban került sor és sokkal fájdalmasabb módon mint az valaha is képzeltük volna.

Veszteség
Erzsébet unokahugunk őrülete több bajt hozott mint valaha is gondoltuk volna. Hallgatnunk kellett volna Vladkóra. Utólag persze egyszerű döntést hozni. A fiatalság nagy baja az embereknek. A naivitás bajba sodor. Az őrület gomba módjára terjed és a pestisnél is fertőzőbb. Báthory grófnő a világ egyik legfélelmetesebb vámpírjaként vonult be a történelembe. A kivégzését az egész családja megsínylette. Férje a lányukat Annát hozzánk küldte neveltetni. Mostanra már tiltakoztunk minden erőnkkel. Nem sikerült elkerülni az újabb családtag belekeverését. Anna nem őrült meg. A többi ember őrültnek nézte ugyan de aki tudott a vámpírokról az nem. Apja halála után Anna megkapta  acsaládi vagyont. Undorodva távozott tőlünk. Újból békében élhettünk Vladkoval. A béke fél évig tartott csupán. Mikor azt mondtuk hogy Anna nem őrült meg azt úgy is gondoltuk. Az egyetlen épeszű dolgot csinálta amit az ember akkor tesz a vámpírok vannak a környéken. A kis kastélyunkat május közepén ostrom alá vette a Báthoryak egész serege.Székely nemesek és néhány nem erdélyi magyar zászlósúr is küldött bandériumokat. Egyetlen céljuk volt. Mindent elpusztítani. A vámpírok erősek és gyorsak de ekkora túlerővel nem tudott szembeszállni a várőrség. Vladko minket és Annát a szolgálónkat elküldött egy relytett alagúton. Vladko csókot lehet az ajkamra majd elzárta alagutat egy szekrénnyel. Ahogy futottunk el a vártól behallatszott az alagútba a csata zaja. Apósunkhoz az öreg Vladhoz menekültünk. Az oda vezető úton fájdalom hasított a nyakunkba. Összeestem és sírtam. Nem tudtuk miért sírtunk de nem tudtuk abbahagyni.  Vladislav amikor megtudta mi lett fia és menye sorsa azonnal sereget toborzott. A legerősebb vámpírkatonái sorakoztak fel és lettek menetre készen csupán egy hét alatt. A háború előtti estén Vladislav ajándékozott nekünk egy páncélt. Azt mondta tudta hogy előbb utóbb szükség lesz rá. Ezért készíttette. Tökéletesen illett ránk. Dísztelen vastag vas egy alá illő Finoman szövött láncingel. Azóta is megvan habár többször kellett javíttatni.
Gyors vágtában lovagoltunk vissza a kastélyunkba. Kétezer nehézlovas vámpír kísért minket. Több éjszakányi lovaglás után éjfélre értünk a kastély falai alá. A falakon fegyverben és páncélban vártak ránk. Lassan közelítettük meg a kastélyt. Vladislav Tárgyalni akart velük. Nekünk sem volt ínyünkre a felesleges vérontás. Ahogy a várkapu kirajzolódott láthaóvá váltak a karóba húzott fejek az ajtó felett. Ahogy közeledtünk bajsejtelem kezdett elhatalmasodni rajtunk. A középső fej Vladkoé.
Drága szerelmes Vladko. Az én egyetlen szerelmem. Akinek örök boldogságot ígértem. Ismét megszűntem embernek lenni. Már értettem mért volt a nyakamban a fájdalom. Már tudom mit kellett volna gyászolnom amikor indok nélkül sírtam. Az egyetlen szerelmem karóban. Letépték a fülét és kipeckelték a száját. Az ajkait körbevágták hogy jól látszódjon a szemfoga. Fokhagymafűzér lógott a karóról. A hályogos üveges szem a varjút bámulta ami a fején ült. Mindennek vége. Lefordultam a lovam nyergéből és előrántottam a rövid kardot amit a katonák adtak nekem. Elvörösödött a szemem előtt a kép és üvöltés szakadt fel a torkomból. Nem a kislány sikítása volt ez hanem egy sebzett vadállaté. Mély és hosszú fájdalomkiálltás. A kardot teljes erőmből a vár fokán álló katona felé hajítottam. Mintha egy nyílvető repítette volna le a vár fokáról. A többi katona csodálkozva kapta oda a fejét. Én eközben futásnak eredtem. Vladislav látta hogy tárgyalásnak itt már helye nincs. A vár úrnője jelenleg tárgyalásképtelen. Rohamra vezényelte hát a sereget. Hiába voltak tapasztaltabbak és nagyobbak a vámpírok nem tudták utólérni a fellobbant haragom pusztító rohamát. Nem vártam meg az ostromlétrákat. Körömmel kapaszkodtm meg a vár falában. Felkapaszkodtam a tetejére és az első embert aki elém került puszat kézzel téptem ketté. A vére beterített mindent. Átfröcskölt a sisakrostélyon. Ráfolyt a nyelvemre. Vlaskó hiányát azonan nem enyhítette. A mellette álló mélázva csodálkozó katonához ugrottam és a fogaimmal metéltem fel a torkát. Két nagy korty a véréből ráébresztett hogy ez sem csillapítja a fájdalmam. Egy goromba társa nem várta meg míg végzek és felém súlytott a kardjával. Könnyedén elkaptam a csuklóját. Az ő vére sem volt gyógyír. Valahonnan egy buzogány repúlt a fejem felé. Fél kézzel elkaptam a lehéz fegyver nyelét és megállítottam. Megfordultam és átalakítottam  a gazdálya arcát. Hátulról rámadt egy lelkes jelentkező. A buzogány nyelét hátralöktem. Átszabta a mellvértet és az ember hátán jött ki. Ennek a kettőnek a vére sem hozott megnyugvást. Egy zsákmányolt kardal és a buzogánnyal körbeforogtam és még négy ember hullott a földre. Vladiszlav emberei ekkor értek a falakra a létrákkal. A falakat már intézik ők is. A magas várfalról egyszerűen csak leugrottam a várudvarra a többi katona közé. Ha meghalok az csak áldás. Újra Vladdal leszek. De semmi bajom sem lett. Várható volt. egy számszeríjász nyakába ugortam és szétmarcangoltam a torkát. Az egyik torony bejárata elé sodródtam a harc hevében. A toronyból lefele a lépcsőn és az udvarról is özönlöttek a katonák. A vér mindent beborított. Lassan a látásom is elhomályosult. Egy kar csap felém. Tőböl kitépem. Egy pajzs szorít hátra. Puszta kézzel átütöm Egy lándzsás felnyársal. Megragadom a kezét és elharapom a torkát. A lándzsát magamba töröm és pusztítok tovább. Egy kasza hasítja a levegőt. Elkapom a nyelét. a használó a szembelévő falra kenődik szét. Odaugrok és vérét veszem. A sebeim gyógyulnak. Újabb buzogány. Újabb felismerhetetlen arc. Hat óráig folyamatosan özönlöttek a bátor Báthory vitézek. Mind tett egy próbát majd jobb létre szenderült. Napfelkeltekor Száz hullából épített domb tetején térdeltem és sírtam. A pánvél vörös volt a vértől a hajam és a ruhám teljesem átázott. A szemem kivételével az egész arcomra fekete csomókban alvadt rá a vér. A könnyek éles fehér csatornákat húztak a vörös alapra. Száz katona vére sem csillapította a fájdalmamamt. Vlad nincs többé. A várfal felett belenéztem a felkelő napba. Szikrázott meleg volt és égetett. Vörös volt. Vérvörös. Hozta a legfontosabb dolgot amire nekem szükségem van. Hozta a megváltó napfényt. Kiléphetek a fájdalmak világából. Letéptem magamtól a páncélt és kitártam a kezemet. A bőröm elkezdett kérgesebni majd lángra kapott. A fájdalom semmi nem volt Vlad hiányához képest. Ez a kis kellemetlenség elviselhető nem úgy a másik. Ha valaki élve ég el az nem fáj annyira. Az csak felszabadít. Kellemes agóniámnak Anna és Vladislav vetettek véget. Karomnál fogva felkaptak és árnyékba vonszoltak. Nem tiltakoztam. Már mindegy mi lesz velem. Valaki hideg vízzel locsolt végig. A rajtam lévő égő ruhák nagy gőzzel kialudtak. Még ketten megragadtak és már négyen vonszoltak befele a kastélyba. Valaki megpróbált vért csöpögtetni a számba. Tiltakozás képen elájultam és nem voltam hajlandó tudomást venni a világról.
Amikor felkeltünk Anna ült az ágyunk mellett. Vörösek voltak a szemei. Látszott hogy sírt. Felültünk és átkaroltuk a vállát. Erre felkapta a fejét és ránk nézett. Boldogság terült szét az arcán. Felugrottt és azonnal hozott gy kelyhet tele vérrel. Amint megláttuk a vörös italt túlvilági szomj tört ránk. Egy kortyra felhörpintettük a kehely tartalmát. Anna megnyugodni látszott. Hozott még egy kelyhet. Amikor annak a tartalmma is szomjunkat ontotta magához ölelt.
-Soha többet ne csinálj ilyen ostobaságot.-Zokogta a vállunkba.-Ha meghalsz annak senki nem látja hasznát. Csak az élőket hagyod magukra.-Hiányoztunk neki. Számít ránk. Mi pedig önzően itthagytuk volna a kedves Annát aki mindig jó volt hozzánk.
A Egy hétig feküdtünk eszméletlenül. Báthory Anna életünk megrontója addig a kastély felső szobályában sínylődött fogolyként. Ébredésünk után elénk vezették. Megtépett ruhában koszosan térdre kényszerítették. A kócos haja mögül átkokat szórt ránk. Odaléptünk és kérdőre vontuk tetteiért.Hosszasan átkozott minket. Isten büntetését kérte ránk anyja miatt. Szörnyek nevezett minket. Képek villantak fel előttem. Az őrült erszébet hugunk képe. A száz emberből rakott hegy képe. A bayna ahogy vonaglik a kezeink között. Valóban szörnyek vagyunk. Báthyorí Anna Magyarország grófnője átlátott rajtunk. Látta amit még mi sem láttunk eddig. Megmutatta azt a szenvedést amit mi okoztunk. Képtelenek voltunk felróni neki bűnül amit tett. Nem mozdult a karmos kezünk hogy feltépje a torkát. Nem tudtuk felhasítani a nyakán a bőrt. Báthory Anna hazatért. Az emberek ítélkeztek rajta. Őrültnek mondták. Azt mondták örökletes. De csak Anna volt az aki tudta mi zajlik a háttérben.

Utazás
Vladislav úrtól könnyes búcsút vettünk és elkezdtük rendbeszedni a szétdúlt kastélyt. A falak gonoszak voltak. Hiába voltak véresek és összezúzottak mégis Vladkora emlékeztettek. egy hétnél tovább nem bírtuk ki a szűk falak között. A kíséretemből összeszedtünk három vámpírt. A főlovászt, a kamarást és Annát. Megbíztam a várispánt hogy ügyeljen mindenre. Nyergeltettünk és elhagytuk a kastélyt. Először Krakkoba lovagoltunk. A lengyel király fogadott minket. Ifjú úr. Édesapánk utódja azonban nem is sejtette hogy a kislány aki előtte áll valójában idősebb nála. Jagelló Anna drága nevelőanyánk nem ismert ránk. Emlékezett rá hogy valaha hasonló nevű Báthory Lány volt néhai férje kísérője de az a lány már rég halott. Nem lehet hogy most audienciát kérjen. Lengyelország már nem ismert. Végigutaztuk a városaikat de hidegen hagyott minket a letelepedés. Átlovagoltunk háta német és dán területekre. Onna Franciaországba majd tovább a Spanyol királyságba. Mivel békére itt sem leltünk felkerekedtünk és az újvilágba hajóztunk. Azóta úton vagyunk. Bejártuk a világot.
Ahol háború volt oda utaztunk. Megismertük az egész világot. Ha valaki gyönyört keres az utazzon Afrikába. A szerecsenek vére sűrű és ízes. Ha valami érzékire végyik az ember assko egy sejket ajánlanánk. A háremhölgyei pedig mindig illatoznak. A vérük olyan mint az olivaolaj. Híg de mégis ott marad az íze a szádban. Ha vadabb dologra vágyik az ember akkor utazzon Mongóliába. A lovasok nyersek és szálkásak. Érdekes a vérük íze. Ha azonban nem tetszi akkor csak északra kell utazni és az oroszok mellé legurítani néhány vodkát. Ha nem szeretsz sok időt fordítani az evésre akkor menj kínába. Ott mindig siet mindenki. A samuraiok vére a legfinomabb. A gond csak az hogy nehezen adják. Délebbre ausztrália sok érdekes állat otthona. Bűnözők lakják akiket elküldtek európából. A vérük is gusztustalan. Ha valami izgalmas kalandra vágysz akkor egy erdőben rejtőző indián kergetésénél nincs jobb. A délamerikaiak hatalmas kőházakba rejtőznek és a nap csak néhol süt be. Tökéletes lakás egy vérimádó isten temploma. Északon hatalmas terek vannak. Lehet szabadon lovagolni és futni olyan sebességgel ahogy az egy vámpírhoz illik. Sok a bandita és nem jó ízű a vérük. Egyéb kellemetlenség azonban nincs. Ha a reguláris seregek tetszenek akkor európa a jó döntés. Finom úrihölgyek és ínyciklandó fiatal tisztek.
A háborúk remek helyek. Sok a halott és a sebesült. Soha nem kell eltüntetni a nyomaidat. Az amerikai függetlenségi háború szent célért folyt. Hogy minket jóllakassanak a jenkik. Az ópium háborúban is az angol sereg mellett harcoltam. A kínaiak kemény ellenfelek. Néhányuk olyan gyors hogy alig lehet elkapni. De ha egyszer megragadod onnan nincs menekvés. Aztán a meiji retaurációkor a Japán császárt támogattam. A samuraiok problémásak. Mindig kard van náluk. Hiába vagy erősebb mégis te kerülsz a földre. És ott vannak a ninják. Lőportól bűzlenek. A vérük pedig mérgezett. De vannak szép géshak is. A búr háború pokla nekünk a menyország volt. A sok háborús bűn. Szinte megváltás volt a foglyoknak hogy átharaptuk a torkukat. Littlebig horn pedig egy kincsesbánya. Előbb az elhulló amerikai bajtársak majd a hullákat fosztogató indiánok. Aznap nagyon jól laktam. Az első és a második világháborúban is harcoltunk. Az elsőt a franciák soraiból élveztük végig. A verdoni ütközep pompás volt. A levegő megtelt vérpárával. Leszakadt testrészek mindenfele. A becsapódó lövedékek csak múló károkat okoztak. A második világháború legnagyob részét a német oldalon csodáltuk. Puszta kézzel feltépni a tankok oldalát hogy az ember hozzáférjen a bent ülő emberek véréhez nagyon hasonlatossá lett a katonatársak konzervebédjéhez. Csak a ez nagyobb és hangosabb. Ott voltunk Franciaország lerohanásánál. Az afrikahadtestel elmentünk El Alameihez. Élveztük a Normandiai partraszálást. A keleti front embereit lemészároltuk. Voltunk egy koncentrációs táborban is. Nekik is olyan volt az ízük mint a többieknek. Az állítólagos ária vér sem finomabb. Ha azt mondjuk hogy  világháború után nem volt nehéz fegyveres konfliktust találni akkor hiszen nekünk.
Hogy most mi hozott ide? Nem tudom. Ahogy azt se hogy eddig mi hajtott. Talán találok valami kellemes elfoglaltságot.






Megjelenés



Azt méltóztatsz látni akit mi szeretnénk éppen. Amennyiben méltóságod ember és nappal kerül az utunkba valószínűleg nem nagyon tud megkülönböztetni minket látszólagos kortársainkal. Habár nem kedveljük de a látszat kedvéért kénytelenek vagyunk rózsaszín pólót vagy csipkés blúzt hordani. Ehez szintén rózsaszín mintás térdigérő szoknyát és csíkos tértharisnyát veszünk. Lakkos körömcipó már csak hab a tortán. Az egyébként derékig érő vörösbarna hajunkat két copfba kötjük. Kiegészítőnek a Hannah Montanás táska tökéletes álcát biztosít. Kér hogy ki nem állhatjuk mind a hölgyet mind a táskáját és a ruhát hozzá.
Sokkal kellemesebb viselet és szintém az emberek láthatják rajtunk a vadászöltözékünket. Természetesen ilyenkor nem megtéveszteni kívánjuk őket. Ha az alábbi viseletben jelenünk meg méltóságod előtt szíveskedj futni mert úgy izgalmasabb vacsorának nézünk elébe. Amitől pedig ótzkodni kell az nem lás mint egy sima polírozott mellvért ami alól aprószemű láncing lóg ki combközépig. A vállvértünket egy ujjatlan talár takarja amin nagyrabecsült címerünk vitít. A felkarunkat és a combunkat csak a páncél alá vett felete bársonyruha takarja. A hosszúszárú kesztyű egyben alkarcértnek is szolgál a finoman megmunkált domborműves fém rátéttel. Ugyanígy a lovaglócsizmánk. A finoman megmunkált bőr lábbelire szakértő kezek helyezték rá a művészi domdorított vértet. A térdünk alá lógó talár a gyors mozgásuk miatt szárnyként lobog utánunk. Kellemes a hangja. Ilyenkor kiengedjük a hajunkat hogy had lobogjon. Azért hogy zavarni se zavarjon egy ezüst diadémmal elfogjuk a szemünk elől. A vadászat izgalmában nem tudjuk elrejteni jalódi arcunkat. a karakteres arc félelmetes az előbb említett ruhához. És akkor néltóságod még nem látta az agyarunkat.
Amennyiben méltóságod defenzor valószínűbb hogy koporsóban alva talál rám. Nagy botorság lenne szemtől szemben ellenem szegülnie. Azonban ha alszom akkor az előzők közül egyik leírás sem fog megfelelni nekem. Ha mindenáron meg akar ölni keressen napközben egy ébenfa koporsót amin gazdak arany ezüst és gyöngyház berakás van. A két vagy ezüstcsatt felpattintásával láthatóvá válik a fekete ezüstel szegett bársony belsől. A párnán egyetlen igazgyöngyként haloványfehér arcal alussza álmát lengyelország hercegnője. A vérszomj kontrolálatlansága miatt karakteres de vérnélküli arcunk nagyon elüt a fekete bársony környezetől. Azt megtanultuk higy lehet zárt szájjal és így az agyaraink mutogatása nélkül kipihenni fáradalmainkat. Nyaktól lefele hosszú fekete egyszerű szabású ruha simul a koporsó anyagába. A ruha ezüst zsinórzatán nyugszik összekulcsolt hófehér kezünk. Lábunkat ezüstel szegett fekete topánkába rejtjük. Hajunk kibontva és kifésülve fekszik a koporsó legmélyebb részén. Kényelmes és kedves viselet bár nem a kedvencünk.
A legbldogabbnak kegyelmed akkor láthat minket ha vámpír méltóztaik lenni. Amikor dolgunkat végezve hazaérünk és megszabadulhatunk a kellemetlen viseletektől. Ilyenkor szolgálónk Anna befonja hajunkat és ránksegíti a kedvenc ruhánkat. Finom szövésű fehét blúz arany és ezüst hímzett mellénykével. Három alsószoknya és fölé a mellény párjaként szolgáló arany-ezüst hímzett díszes szoknya. A lábbelinket szintén a szoknya stílusához igazítjuk. A rövid ujju blúzhoz könyékig érő sejemkesztyűt veszünk. Ez is arannyal van hímezve. Ilyenkor felvesszük két kedvenc ezüst gyűrünket. Az egyik Édesapánk királyi pecsétgyűrűje. Hatalmas rubintkö amibe bele van faragva a családi címerünk. A másikat szerelmes Vladunktól kaptuk. Egy vői gyűrű megy egy sárkányt ábkázol amint a farkával mertámasztott zafírkövet harapja meg. Nyakunkat gyémántdísszel ékesítjük.  A hajfonatunkat arany ékköves diadémmal díszírjül és néha szakagokkal. Anna segít kifesteni az arcunkat és így lépünk be a tróntermünkbe. Végigmegyünk a hosszú termen ahol jobbról és balról mi magunk nézünk le az arra járókra különböző korok festményei képében. Kényelembe helyezzük magunkat és eligazgatjuk szoknyáink ráncait az aranyozott mahagóni trón vörös bársony párnájában. Kristóf a pohárnokunk átnyújt egy ezüst öveg kelyhet tele vérrel. Nyílik az ajtó és érkeznek alattvalóink panaszra. Kezetcsókolnak és mi megpróbálunk tudásunk legjavából segíteni pártfogolt vámpírbarátainknak.

Avataron: Bonnie Wright


Jellem


 
Talán az arisztoktatikus ami leginkább meghatározza a jellemünket. Talán a korábiakból következtetésre juthattál. Édesapánk udvarábancsodásan éreztük magunkat és mindent megteszünk hogy visszahozzuk azt az érzést. A kiskorunkban tanult királyi többes elhagyása a legnehezebb. Ez valahogy még mindig a régi csalághoz köt minket. Szerető édesapánk megkövetelte a fegyelmet és a méltóságteljes viselkedést. Ezt halála óta nem vagyunk hajlandók levenni magunkról. Egyedül akkor engedünk belőle ha vadászunk. Olyankor Anna unokahugom csatlósainak lemészárlása jár a fejembe. Hogy mi lett volna ha édesapánk nem így nevel minket? Nem tudjuk. Megtanultunk nem foglalkozni a mi lett volna ha dolgokkal. Feltehetőleg egy félénk de vidám kislány lettünk volna. Nem kedveljük az új ismeretségeket. Bizalmatlanok vagyunk. De ha meggyőzöl minket jó szándékodról akkor ragaszkodó barátod leszünk. A barátaink védelmében megteszünk mindent. Saját viccet nem szeretünk faragni de másokén szívesen mulatunk ha olyan a kedvünk. Ha rossz kedvünkben találsz láthatod hogy nem nevetünk veled. Ilyenkor kérlek ne is próbálkozz. Sokan elvesztették a fejüket miközben felvidítani próbáltak. Arra egyedül Vladko volt képes. És mivel ilyenkor rá emlékeztetsz még szomorúbbak leszünk. Ez pedig neked nem egészséges.


User


Neve:Kóta Fülöp
Kora: 21
Mióta szerepezel: 0
Multikarakterek: nincs




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Báthory Fanni - kész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampires' Night :: Karakterek :: Karakteralkotás-