HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.
 
Welcome to Sherbrooke!



Welcome!

Lassan fél éve annak, hogy az erdélyi vámpírok és a rájuk vadászó defenzorok között kirobbant a háború. A veszteség nagyobb volt, mint bárki gondolta volna, és az egyetlen megoldás a menekvés maradt. Lucas, a vámpírok vezére, a túlélőket a kanadai birtokára menekítette, de a régi gondok helyébe újak léptek, a defenzorokon kívül már új ellenségek is vadásznak rájuk.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Hot Links



Staff Team


Lucas Kenward
főadmin
Multi:
Zoya Iryna Davorov

Alexey M. Davorov
admin
Multi:
Ronaldo Montiel

Madeline Ross
admin
Multi:
Raven S. Kenward

Natasha T. Davorov
admin
Multi:
Zoey Brianna LaFond

Nova R. Willson
admin
Multi:
Samuel Bailey

Dante Christo
admin
Multi:
-

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (35 fő) Szer. Okt. 03, 2012 5:33 pm-kor volt itt.
ChitChat

Breaking News

• Figyelem! A karaktered kettő, max három tagból álló nevével regisztrálj! A helytelen névvel regisztráltakat azonnal töröljük.

• Mielőtt regisztrálnál, mindenképpen olvasd el a Korlátozások részt! Ezzel elkerülheted, hogy akár hetekig kelljen várakoznod karaktered elfogadására.

• Elfogadott avatarméret: 200x320 px. És mellőzzük az igénytelen képeket!

• Az oldalon több változás is történt, a Staff felállása is módosult, a Hírfal mindenki számára kötelező olvasmány!

• Mindenki vegye figyelembe, hogy az új szabályzat értelmében a reagoknak minimum 250 szóból kell állnia. Törekedjünk rá, hogy igényes munkák kerüljenek ki a kezeink alól! Ellenőrizni fogjuk a hozzászólásokat!

Latest topics
» Love Bites
by Vendég Hétf. Jan. 05, 2015 11:29 pm

» Trouble Life
by Vendég Hétf. Feb. 10, 2014 11:04 am

» Báthory Fanni - kész
by Fealoce Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am

» Sophie E. Flemming × Loading . . .
by Sophie E. Flemming Szer. Dec. 25, 2013 10:24 pm

» Karakterlap-minta
by Szűcs Eszter Kedd. Okt. 08, 2013 9:20 pm

» The Mortal Instruments szerepjáték
by Vendég Hétf. Szept. 30, 2013 5:21 pm

» Alice Grace Hatter
by Alice Grace Hatter Szomb. Aug. 24, 2013 2:32 pm

» Avatart, aláírást szeretnék!
by Alice Grace Hatter Pént. Aug. 23, 2013 1:54 pm

Weather



Sherbrooke egész területén erős havazás várható az elkövetkezendő egy hétre. A nappali középhőmérséklet pont megfelelő lesz egy kis sétára a téli hóesésben. Az éjszakák nem lesznek túl hidegek, de minusz fok alatt lesz a hőmérséklet. Helyenként esőzések és viharok zavarhatják meg a látogatók szabadidejét. Az idő enyhülni fog a következő héten, de addig zord körülmények uralják a város éghajlatát.
Our Playlist
Partners











Twilight after dark

Mysterious
Los Angeles






Glee








Credit



Figyelem! Az oldalon található képek, kódok és leírások mind a Vampires' Night tulajdonát képezik. A Staff kemény munkáját tükrözik, nem szeretnénk semmit máshol viszont látni, mert annak következményei lesznek!

Share | 
 

 Emily Coleman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Emily Coleman

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : Jenna-Louise Coleman
:: Hozzászólások száma : 5
:: Csatlakoztam : 2013. Apr. 19.
: :

TémanyitásTéma: Emily Coleman   Vas. Ápr. 21, 2013 7:32 pm




Emily Hannah Coleman




Alapok

● Név: Emily Hannah Coleman
● Becenév: Ems
● Nem:
● Születési hely és idő: 1989. február 2. - London, Anglia
● Kor: 24
● Faj: ember

A család

● Apa: Robert Coleman - 52 - sebész - alig tartjuk a kapcsolatot
● Anya: Esther Lucas - elhunyt - vele volt a legjobb a kapcsolatom, amíg élt
● Testvérek:
Alana Coleman - 12 - tanuló - a legkedvesebb testvérem
Richrad Coleman - 16 - tanuló - mivel a lázadó korszakában van, nehezen jövünk ki néha, de szeretem
● Egyéb hozzátartozók:
-

A történetem


- Emily néni!
Clarice követelőző hangja mintha a messzi távolból jött volna, képtelen voltam figyelni rá. Túlságosan lekötött az asztalnál ülő és gondolataiban elmerülő Fred látványa. Ha észrevett volna, biztos ijesztőnek találta volna amit csinálok. Sőt, ami azt illeti, én is megrémültem saját magamtól, úgy éreztem magam, mint valami álmodozó iskoláslány, aki folyton az aktuális szerelmét bámulja. Fred ráadásul tabu volt. Mármint, nem valami szerencsés dolog olyanba beleszeretni, akinek a gyerekeire vigyázol, annak érdekében, hogy pénzt keress. Ráadásul felesége is van. A köztünk lévő korkülönbség is bő tizennégy év, de ez még a kevésbé súlyos eset lenne. Utáltam magam, amiért képes voltam pont egy ennyire elérhetetlen férfiba beleszeretni. Szereti a feleségét, én pedig nem fogom házasságtörésbe rángatni, mert nem vagyok az a fajta ember.
- Emily néni! - Clarice már a szoknyámat rángatta és egyre hangosabban kiabált, ezért rögtön vissza is tértem az álmodozásból. Ránéztem, és látszott rajta, hogy már a sírás határán van, annyira kereste a figyelmemet. Felmutatta a kezében lévő barbie babát és megvillantott egy széles, foghíjas mosolyt.
- Játssz velem! - jelenetette ki, követelőző hangnemét félretéve. Az aranyos kisegyerekek mindig is a gyengéim voltak, ezért képtelen voltam neki nemet mondani. Szerettem a gyerekeket, ami többek között annak is köszönhető, hogy két testvérem van és mindegyik kiskorú, így régebben nekem kellett rájuk vigyáznom. A gyerekek valahogy mindig emlékeztetnek arra, hogy még fiatal vagyok és ki kell élvezzem az életet, ameddig csak lehet. Sokszor én is szeretnék újra hat-hét éves lenni. Mindent más szemszögből láttam gyermekként, a világ még új és felfedezetlen volt számomra. Amikor még egyetlen testvérem sem volt, szabadidőmben a kertben játszottam és mindig más helynek képzeltem el. Sok lehetőséget láttam a hatalmas udvarban, az volt az én saját varázsvilágom. Így, huszonéves fejjel egyre gyakrabban kívánom vissza azt a korszakomat, pedig még most is fiatal vagyok. De már minden más. Elmúlt a gyermekkor magával ragadó varázslata, megismertem a világ másik oldalát is és ettől felnőttem. Hiányzik a gyermeki naivságom, amikor még minden embert pozitív fényben láttam. Most is igyekszek mindenkihez kedvesen hozzáállni, de ez már nem a régi. Ha valakibe sok reményt fektetek és elárulnak, képes vagyok napokig negatívan hozzáállni másokhoz. Ez a probléma az emberekkel: annyi csalódáson mennek át, hogy sokszor a legjobb barátjukban sem bíznak meg.
Már másfél órája játszottam a kis Clarice-el és ez ideiglenesen elfeledtette velem a gondjaimat. De amint elszálltak a problémáim, Fred hangját hallottam meg és ez visszarángaott a valóságba. Felkaptam a fejem és ott állt velem szemben, arcán némi aggódással.
- Emily, kérlek gyere velem, valamit meg kéne beszélnünk. - szólalt meg ismét. Hangjában mintha idegességet és aggodalmat vettem volna észre. Nem tudtam, mi lehet a gond, ezért felálltam és követtem Fredet. Mikor kiértünk a konyhába, úgy állt meg velem szemben, hogy két karját a konyhapultnak támaszotta, ezzel engem is odakényszerítve. Szívverésem felgyorsult, nem akartam elhinni hogy ez történik, mert olyan valószerűtlennek hatott. Arcán még mindig aggodalom ült, s közelebb hajolt hozzám, de mintha hirtelen rájött volna mire is készül, ezért hátrált pár lépést. Szótlanul, zavart tekintettel bámult engem, és jobb kezével a zsebében kezdett el turkálni.
- Én ezt... nem bírom tovább. - motyogta halkan. A zsebéből üresen vette ki a kezét, majd kisvártatva a tőle bal oldalra levő asztalra bámult. Pontosabban az egyetlen dologra, ami rajta hevert. Egy éles ezüst kés feküdt a tetején, ő pedig hezitálva bámulta. Nem kellett sok eszem legyen hozzá, hogy rájöjjek, mire készült. Megindultam felé és aggódva vizsgáltam az arcát.
- Ne... bármilyen okod is van rá, kérlek ne végezz magaddal. - próbáltam megnyugtatni és a keze után nyúltam. Ő tiltakozóan elhúzta és immáron teljesen az asztal felé fordulva nézte a kést és úgy fontolgatta, hogy magához vegye. Próbáltam nyugtatóan szólni hozzá, de semmi nem használt. Végül azonban megszólalt, de nem olyan választ kaptam tőle, amire számítottam.
- Tényleg azt hiszed... hogy öngyilkos lennék miattad? - kérdezte, s hangjából tisztán kihallatszott a szánalom. Mögötte álltam, így az arcát nem láttam, de pontosan el tudtam képzelni, milyen lehet az arckifejezése. Közelebb léptem volna hozzá, de mintha megérezte volna mindezt, megfordult, s már ott volt a kezében a kés. El akartam szaladni, de elkapott és a falnak szorított, s a kést a nyakamhoz tartotta. Rémült voltam. Csak úgy pörgött az agyam, s miközben a szabaulási lehetőségeimet fontolgattam, a rémület mellett a csalódottság és a kiábrándultság is elöntött, hogy képes voltam egy ilyen elmebeteg emberbe beleszeretni. Pontosabban az, hogy ennyire félreismertem őt. Kedves, de visszahúzódó családapának ismertem meg, aki olyan imádnivalóan ügyetlen néha. Tipikus magába forduló, de jólelkű ember. Talán még is maradt bennem valami abból a gyermeki naivságból...
Könnyek csordultak ki a szememből, de nem a félelem, hanem a kiábrándultság miatt. Sokkal jobban össze tud törni valakit az, ha csalódik valakiben. Hiszen akkor az összes beléjük fektetett hit fölöslegesnek, elpazaroltnak érződik.
Mikor Fred meglátta a könnyes arcomat, látni lehetett, hogy valami éppen megváltozik benne. Elengedett és eldobta a kést. Ezután karon fogott és elkezdett a kijárat felé cibálni.
- Menj innen! Menj innen kérlek, mielőtt ártok neked! - kiabálta és még a bejárati ajtót is kinyitotta nekem. Tétlenül álltam ott és az arcát fürkésztem. A sírás határán volt, látszott rajta, hogy ki van készülve.
- Menj már! - kiabált még hangosabban. Lassan elindultam az ajtó felé, közben végig őt nézve. Tekintetemet szándékosan kerülve a földet bámulta és megpróbálta könnyeit visszatartani. Miután kisétáltam az utcára, becsapta mögöttem az ajtót.


Megjelenés

Babaarcom miatt sokszor néznek fiatalabbnak, mint amilyen vagyok. Bár már huszonnégy vagyok, volt aki tizenhatnak nézett. Félhosszú, barna hajam van, amit kiengedve hordok, és nő létemre nem igazítom folyton a frizurámat. Szemeim mogyoróbarnák, amit egyesek szépnek tartanak, de nekem nem tetszik annyira.
Egy érett felnőtthöz képes viszonylag alacsony vagyok, mindössze 157 cm és a testalkatom is vékony, ezért sokszor megkapom a "kicsi" jelzőt. Hozzászoktam már, de ez még nem jelenti azt, hogy tetszik is. Öltözködésemben nem vagyok nagyon válogatós, de előnyben részesítem a ruhákat és szoknyákat a nadrág-póló összeállítással szemben. Néha úgy öltözködök, mint egy tinédzser, talán emiatt is lehet, hogy annyira fiatalnak néznek.
Mindig magamnál hordom az anyukámtól kapott karkötőmet. Tudom, hogy klisésen hangzik, de fontos érzelmi értéknek számít az az ékszer. Az ovis ballagásomra kaptam tőle, s amolyan ereklyévé vált, aminek segítségével emlékezhetek anyámra. Meg úgy egyébként is hajlamos vagyok érzelmileg kötődni bizonyos tárgyakhoz, mint valami elfuserált regényhős. Én már csak ilyen vagyok.
Avataron: Jenna-Louise Coleman



Jellem

Sokban eltérek a mai átlagembertől, mert felnőtt korom ellenére még mindig van bennem valami a gyermeki énemből. Nagyon akarok, igyekszem olyan pozitívan állni másokhoz, amennyire csak lehetséges. Alapjáraton udvarias vagyok mindenkivel, még akkor is, ha nem kifejezetten kedvelem őket. Ha valamit, hát azt megtanultam az évek során, hogy jó modorral és kedvességgel bármit el lehet érni. Temperamentumos és olykor túlzottan hiperaktív vagyok, amivel többnyire sikerül másokat feldobnom, de van olyan is, akit kifejezetten idegesít. Vannak pillanataim, amikor elmerengve gondolkozok, s olyankor mindent és mindenkit kizárok, teljesen megáltozok.
De nem csak álmodozásból és jókedvből vagyok összegyúrva. Ha úgy lenne, sokkal egyszerűbben ment volna az életem. Egy nem is olyan régen történt csalódás miatt hatalmas seb tátong a lelkemben. Olyan seb, amit nem lehet csak úgy kipótolni. Emiatt néha olyan emberben is meginog a bizalmam, aki soha semmit nem tenne ellenem. De ha egyszer valakit félreismer az ember, annyira kiábrándult lesz, hogy sosem tud majd teljesen felépülni. A vidámság, hiperaktívság, optimizmus és folytonos kalandvágy mellett most már örökre ott marad az a seb. Ez volt az, amitől úgy igazán felnyílt a szemem.

User

Neve: m. tyrell
Kora: 17
Mióta szerepezel: 2 és fél éve kb
Multikarakterek: nincsenek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTéma: Re: Emily Coleman   Hétf. Ápr. 22, 2013 8:54 am



Elfogadva!


Üdv, Emily!
Hát...nem is tudom mit mondjak! Ezt még meg kell emészteni, de abban biztos vagyok, hogy nagyon tetszett! Viszont vigyázz mert az itteni csúnya vámpírok nem biztos, hogy hagynak majd elmenni. Wink
És nem is rabolnám tovább az idődet, csupán annyival, hogy: avatarfoglalás aztán irány a játéktér!


• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Emily Coleman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampires' Night :: Karakterek :: Előtörténetek :: Emberek-