HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.
 
Welcome to Sherbrooke!



Welcome!

Lassan fél éve annak, hogy az erdélyi vámpírok és a rájuk vadászó defenzorok között kirobbant a háború. A veszteség nagyobb volt, mint bárki gondolta volna, és az egyetlen megoldás a menekvés maradt. Lucas, a vámpírok vezére, a túlélőket a kanadai birtokára menekítette, de a régi gondok helyébe újak léptek, a defenzorokon kívül már új ellenségek is vadásznak rájuk.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Hot Links



Staff Team


Lucas Kenward
főadmin
Multi:
Zoya Iryna Davorov

Alexey M. Davorov
admin
Multi:
Ronaldo Montiel

Madeline Ross
admin
Multi:
Raven S. Kenward

Natasha T. Davorov
admin
Multi:
Zoey Brianna LaFond

Nova R. Willson
admin
Multi:
Samuel Bailey

Dante Christo
admin
Multi:
-

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (35 fő) Szer. Okt. 03, 2012 5:33 pm-kor volt itt.
ChitChat

Breaking News

• Figyelem! A karaktered kettő, max három tagból álló nevével regisztrálj! A helytelen névvel regisztráltakat azonnal töröljük.

• Mielőtt regisztrálnál, mindenképpen olvasd el a Korlátozások részt! Ezzel elkerülheted, hogy akár hetekig kelljen várakoznod karaktered elfogadására.

• Elfogadott avatarméret: 200x320 px. És mellőzzük az igénytelen képeket!

• Az oldalon több változás is történt, a Staff felállása is módosult, a Hírfal mindenki számára kötelező olvasmány!

• Mindenki vegye figyelembe, hogy az új szabályzat értelmében a reagoknak minimum 250 szóból kell állnia. Törekedjünk rá, hogy igényes munkák kerüljenek ki a kezeink alól! Ellenőrizni fogjuk a hozzászólásokat!

Latest topics
» Love Bites
by Vendég Hétf. Jan. 05, 2015 11:29 pm

» Trouble Life
by Vendég Hétf. Feb. 10, 2014 11:04 am

» Báthory Fanni - kész
by Fealoce Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am

» Sophie E. Flemming × Loading . . .
by Sophie E. Flemming Szer. Dec. 25, 2013 10:24 pm

» Karakterlap-minta
by Szűcs Eszter Kedd. Okt. 08, 2013 9:20 pm

» The Mortal Instruments szerepjáték
by Vendég Hétf. Szept. 30, 2013 5:21 pm

» Alice Grace Hatter
by Alice Grace Hatter Szomb. Aug. 24, 2013 2:32 pm

» Avatart, aláírást szeretnék!
by Alice Grace Hatter Pént. Aug. 23, 2013 1:54 pm

Weather



Sherbrooke egész területén erős havazás várható az elkövetkezendő egy hétre. A nappali középhőmérséklet pont megfelelő lesz egy kis sétára a téli hóesésben. Az éjszakák nem lesznek túl hidegek, de minusz fok alatt lesz a hőmérséklet. Helyenként esőzések és viharok zavarhatják meg a látogatók szabadidejét. Az idő enyhülni fog a következő héten, de addig zord körülmények uralják a város éghajlatát.
Our Playlist
Partners











Twilight after dark

Mysterious
Los Angeles






Glee








Credit



Figyelem! Az oldalon található képek, kódok és leírások mind a Vampires' Night tulajdonát képezik. A Staff kemény munkáját tükrözik, nem szeretnénk semmit máshol viszont látni, mert annak következményei lesznek!

Share | 
 

 Nádja Csehov lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTéma: Nádja Csehov lakása   Szer. Ápr. 03, 2013 4:53 pm

× a ház
× nappali ; konyha ; étkező × fürdőszoba
× szoba × szoba

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Szer. Ápr. 03, 2013 9:51 pm

Alexey & Nádja


Összehúzott szemekkel meredtem rá reakcióját hallva, miközben csak magamba dühöngve próbáltam elfogadni, hogy nem fog semmit az ég adta világon elmondani, persze, viszont bogarat ültetni a fülembe azt remekül tudott, mert most komolyan érdekelni kezdett, hogy vajon, mit csinál az én egyetlen, édes bátyuskám, a drága Lev Csehov. Azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy csinál bizonyos dolgokat, amivel bajba keveredhet – hatalmas bajba, én pedig rettenetesen aggódtam érte, mindig amikor újra látom, olyan érzés, mintha... mintha valamelyik háborúból tért volna vissza, miután lebombázták a táborhelyüket – persze, az ő világában, akár ez is megtörténhet, viszont az én gyomrom, ezt nem akarta soha sem olyan könnyen benyelni, ezért inkább soha nem is törődtem vele.
– Mint, ahogy te is a két lánytestvéredet, nem igaz? – meredek rá félmosollyal, valamit mégis csak ért a fáradozásom, és nem hiába töltöttem alkalomadtán ezzel éjszakákat, noha erre nem lett volna szükség, azonban szerettem háromszor is leellenőrizni a dolgokat, hogy biztos ne kelljen csalódnom. – Ő, az egyetlen, aki... mellettem áll, hogy ne szeretném, akármilyen disznóságot is csinál – válaszolok végül meglepő őszinteséggel. Az ember azt gondolná, hogy elég csak gyerekkorában aggódni a testvéréért, főként, ha az folyton bajba keveredik, azonban Lev-nél ez mind-mind csak rosszabb lett, és ő mégis olyan könnyedén veszi, persze... annak annyira nem örült, amikor én is meséltem neki.
– Ha nem tűnt volna fel, nem vagyok bábu, nem kell rángatni! – Csattanok fel, tényleg dühített, hogy most már nem hagyja, hogy magamtól mozogjak, úgy gondolom, mikor a kocsiba is berángatott, akkor is hagytam magam, még csak nem is tiltakoztam, maximum egy minimálisan, ami szinte észrevehetetlen volt.
– Én trükközni? Ugyan! – fordulok felé, arcomon halvány mosoly játszik, miközben ujjamat végig húzom a mellkasán.
Szinte engedelmesen indulok az ajtó felé, amint megérzem, hogy már nem tart annyira szorosan, miközben a kabátom rejtett zsebéből halászom elő a kulcsot, persze, mint mindig egy kicsit most is turkálnom kell utána, de csak előkerült, amint pedig a kezemben tartottam, rögtön raktam bele is a zárba. Belököm az ajtót, majd rögtön az ajtó melletti riasztóhoz megyek, szép lenne, ha kijönnének a zsaruk, bár... Nem, nem lenne szép, mert rögtön azt hinné, hogy valahogy megoldottam.
Felkapcsoltam a lámpát, szinte rögtön a nappaliban kötöttünk ki, azt a kis előszobát nem igazán nevezném helyiségnek, lényegében csak nyolc kocka plusz az akasztófa és a cipőtartó. Kényelmesen lerúgtam magamról a cipőmet, szinte megkönnyebbülés volt.
– A cipőt hagyhatod – mondom miközben leveszem a kabátot is, már kezdett melegem lenni benne, főként mert a kocsiban sem volt túlságosan hideg. – Nem vagyok a legjobb házigazda, főleg, ha egy maffiavezért kell vendégül látni, ami még nem is lenne... öm... inkább megkeresem a papírokat – rögvest a szobám felé veszem az irányt, tekintve, hogy minden papírt az ágy alatt tárolok, ezekkel sincsen másként.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Pént. Ápr. 12, 2013 12:48 am

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov



Minden bizonnyal nagyon kíváncsi lett rá, hogy mit is művel igazából a testvérkéje. És az is volt a tervem. Igazán leszállhat az én ártatlan kis családomról. Főleg, hogy az ő családja is pontosan ugyanazt csinálja amit mi. Vagyis ez esetben én és Naty. Ha Zoya megtudná milyen dolgokban mesterkedünk ő maga fojtana meg. Persze azt hiszem már így is sejt dolgokat, de az bőven elég neki. Ő az ártatlan a családban, akit meg kell kímélni az ilyen ügyektől. Nem véletlen, hogy apa őt nem avatta be a dologba. Látta már évekkel ezelőtt is rajta, hogy ő nem olyan mint mi. De hát kell valakinek báránykának is lennie. Én pedig ugyanúgy szeretem attól. Azt hiszem Zoya és Lisa nélkül nem lenne világ a világ. Lisával is többnyire csak a baj van, viszont ő így jó. Ilyen az én családom...
- Pontosan! - Eresztek ezúttal egy nem túl gúnyos félmosolyt. - Szóval...ha már benne vagy, talán megérted miért is csinálom én ezt. Nem hiszem, hogy szívesen lebuktatnád a szeretett testvéredet. Akármilyen disznó is vagyok, én sem tenném meg. - És ez így is van. Nem csak azért mondom mert magamat akarom védeni. Tényleg bármiben kiállnák a családom mellett. Még ha tudnám is, hogy nem nekik van igazuk. A család az első, utána a barátok...és utána a többi.
- Bocsánat kisasszony! Csak tudja, nem szeretem a meglepetéseket. - Nézek mélyen két szemébe, ugyanazzal a félmosollyal. Általában nem bírom elviselni ha valaki folyton hisztizik nekem, de ez kezd inkább vicces lenni. Csak ne vigye túlzásba!
Következő mozdulatára egy még szélesebb és öntelt vigyor tör ki belőlem.
- Szóval nem trükközöl? - Hajolok közel hozzá, hogy már orrunk összeérjen. Nem semmi ez a lány! Esküszöm rosszabb mint én. Pedig ilyet nagyon ritkán mondok...vagy ez esetben gondolok. Lehet én hülyültem meg de mintha kicsivel kedvesebb volna velem. Eddig nem így viselkedett. Mi történt? Talán kezd megjönni az esze a kicsinek? Annál jobb!
- Mi nem lenne? - Kíváncsian pillantok rá, és utána indulok mielőtt még valami ostobaságot művelne.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Vas. Ápr. 14, 2013 1:35 am

Alexey & Nádja


Gondolataimat hiába próbálnom a lehető legmesszebbre terelni, azonban egyáltalán nem voltam erre képes, hiszen újra és újra felötlött a fejemben a kérdés, hogy vajon mibe keveredett az én édes bátyusom, de igyekezetem kiverni mindenféle kérdést a fejemből, hiszen az itt jelenlévő nem valószínű, hogy bármelyikre is válaszol, Lev pedig... fogalmazzunk úgy, hogy minden bizonnyal most is a bajt keveri magának, így nem elérhető – most már biztos vagyok benne, hogy meg fogom fojtani előbb vagy utóbb, ráadásul ha rajtam múlik lassú halála lesz, de csak az után, miután így vagy úgy, de mindent kiszedek belőle, ismerem őt – bár ebben most elbizonytalanodtam –, de ettől függetlenül is tudom, hogy mik a gyengéi.
– Elhiheted, hogy én sem, igencsak meglepődtem, amikor fogtál és berángattál a bokorba – jelentem ki kissé megrovó hangon, bár... ez a hangsúly a kijelentéssel együtt minden bizonnyal inkább hatott valamilyen rossz viccnek, végtér is semelyik emberrabló sem jelenti be, hogy valakit el akar rabolni... Az aztán szép lenne! Na meg... Ezt különben sem igazán lehet emberrablásnak lenni, végtére is nem kötözték össze a kezem, lábam és a számat sem ragasztotta be semmivel –, amire még oka is lett volna.
– Mintha lenne esélyem trükközni – sóhajtok fel kissé nyúzottan, azonban nem hajolok el tőle, mert sajnos, mint ahogyan a legtöbb magamfajta buta libákat, valamilyen szinten engem is a rossz fiúk vonzanak inkább – hatalmas bánatomra és még több csalódásomra, mert sajnos már estem bele jó párszor hatalmas hibába, először a vagány, bevállalós stílus, aztán pedig vagy a helyes mosoly tett keresztbe vagy pedig a két szép szem – menjen a pokolba mind!
– Semmi, semmi, nem fontos, csak beszélek itt hülyeségeket – arcomra halvány mosolyt varázsolva az arcomra próbálom vele elhitetni a hazugságot, azonban ez soha nem tartozott az erősségeim közé, talán azért, mert utáltam hazudni és csak nagyon ritka esetekben tettem, akkor is olyan átlátszósággal, hogy már valósággal hihetőnek bizonyult, legalább is a legtöbb alkalommal eddig mindenképpen így volt...
Kihúzva az ágy alatt lévő dobozokat, kutatni kezdtem bennük remélve, hogy mihamarabb meglelem azt, amire szüksége van, ezek után pedig minden bizonnyal kiírom az életemből, és többet nem ütöm bele az orrom az ő dolgaiba, máséba sem, aki ilyen téren dolgozik – persze, tudom, hogy ez csak magamnak tett teljesen fölösleges ígéret, hiszen nem gyakorta tanulok a hibáimból, sokszor újra és újra elkövetem őket.
– Öhm... mennyire leszel dühös, ha most azt mondom, hogy nem találom? – kérdezem, szinte néma kétségbeeséssel a hangomban, ugyanis hamar úrrá lett rajtam a pánik, miután kétszer is átnéztem a dobozt, azonban nem volt sehol, ahol lennie kellett volna, márpedig a megjelenő számokat mindig egy helyre teszem, méghozzá ide... ahol most nincsen. – Meg vannak, csak éppen nem tudom, hogy pontosan hol is... – belököm a dobozt, majd az íróasztalt kezdem feltúrni.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Csüt. Ápr. 18, 2013 1:45 am

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Akaratlanul is elnevetem magam kijelentésére. Eddig még egyszer sem gondoltam bele milyen érzés lehet egy-egy áldozatomnak mikor meglepetésként elkapom vagy némely esetben elkapjuk. Na mondjuk azért annyira nem is érdekelt. De mégis? Persze legtöbben számítanak rá, hogy valami történni fog és megpróbálnak rejtőzködni, ami persze semmit sem ér. Viszont ez a lány honnan is tudott volna bármit is. Hiszen még nem adta ki azt a cikket. Így elvileg nem is kellene tudnom az egészről. De hát ennél én jóval okosabb és körültekintőbb vagyok. Nem hagyhatok magam után semmit! Már így is szaglásznak utánunk páran. Ennek a lánynak is az az egy szerencséje van, hogy lány. Mert hát milyen férfi lennék már ha egy kérdés nélkül átküldeném a másvilágra? Annyi azért van bennem, hogy nem teszek ilyet.
- Tudod, néha muszáj keménynek lenni. Mondd csak...te ide adtad volna azokat a papírokat ha szép szóval kértem volna? Mert kétlem. Sajnálnád ideadni, hiszen oda egy jó cikk. - Mondom egy egyszerű vállrántással. Az újságírók többnyire belegázolnak bárkibe ha annak az ára egy jó kis szaftos sztori, ami mindenkit érdekel. És ezt is utálja mindenki bennük. Össze vissza ki tudnak találni minden hazugságot csak, hogy írjanak valami érdekeset. De mindegy is. Minek vesézem agyonra a firkászokat? Azt még egyáltalán nem tudom mire képes Nádja, viszont merem remélni, hogy nem lesz vele több gondunk. Ha mégis, hát nem valószínű, hogy ennyivel megússza.
- Ha nagyon okos vagy van esélyed. De nem ajánlom! - Mondom egy kedves mosollyal mintha épp nem egy fenyegetés hagyta volna el a számat.
- Semmi? Ha egyszer elkezdtél valamit akkor azt fejezd is be! - Szólok rá élesen. Nem igazán szeretem ha valaki nem akarja befejezni a mondatját. Elvégre akkor minek is kezd bele? Ezzel csak azt éri el, hogy felmérgesít és az neki nem túl jó.
Az ajtót becsukva magam mögött, nekidőlök annak és figyelem, hogy keresgél. Viszont itt nekem valami nagyon nem tetszik! Miért tart ilyen sokáig megtalálni pár parírt? Olyan mintha...
- Te most szórakozol velem? - Lököm el magam mérgesen az ajtótol. - Mi az, hogy nem találod? - Indulok meg felé idegesen, de mielőtt még neki esek elgondolkozok. Azt hiszem most az egyszer nem őt tartom hibásnak. Itt valami nagyon nincs rendben. És Nádja szemmel láthatóan mindent megtesz, hogy megtalálja. Hiszen felforgatta már az egész szobát. Mi mást tehetne ezen kívül?
- Van még valakinek bejárása a házba? Egy bejárónő, lakótárs vagy család? Ki tud bejönni? - Ragadom meg ezzel karját és magamhoz húzom, hogy szemébe tudjak nézni. Nem hiszem, hogy hazudik...ahhoz túl idegenek tűnik. Láthatóan megijedt hogy mit fogok vele tenni. De nekem azt hiszem van egy sejtésem mi történt azokkal a papírokkal. Valaki még akarja ezt a lányt állítani valamiben...talán csak jót akar neki. - Meséltél még valakinek erről a cikkről? - Kérdezem még mindig a karját szorongatva.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Vas. Ápr. 21, 2013 1:30 am

Alexey & Nádja


– Nem, nem valószínű – kényszeredetten rázom meg a fejemet –, de ettől eltekintve még most is sajnálom, hogy jó pár hétnyi kemény munkám veszett a semmibe, de hát gondolom nem sokáig élvezhettem volna amúgy sem munkám gyümölcsét – jegyzem meg kelletlenül, végtére is még ki sem lett adva a cikk, ő már tudott róla, hogy létezik, ugyanis a "baráti" levél is figyelmeztetett erre, azonban akkor még csak nevetséges kitalációnak tartottam, aki egy véletlen folytán kapott egy fülest, hogy min dolgozom és megpróbálta velem befejeztetni, de most már én is tisztában vagyok azzal, hogy nem csak egy hecc volt, valamint, hogy nem csak egy irigy kolléga akart nekem keresztbe tenni, sajnos túlságosan is naiv voltam.
– Az embereid kint állnak a ház előtt és valószínűleg éberen őrködnek... te pedig itt vagy... a legerősebb tárgy amivel fejbe tudnálak verni az a telefonom, ha reálisan nézzük tényleg nincs sok esélyem arra, hogy trükközni tudjak. – Gondolom az emberei még azelőtt elcsípnének, mielőtt bármilyen meggondolatlan dolgot is tennék –, annyi azonban biztos, hogy semmiképpen nem venném a rendőrség felé az irányt, ugyanis valószínű, hogy ezeket a helyeket figyelnék a legjobban, vissza pedig nem jöhetnék az lenne a következő, szóval ha őszinte akarok lenni, itt ezen a helyen még eléggé kevés emberhez mehetnék, az utóbbi időben nem igazán volt időm arra, hogy emberi kapcsolatokat alakítsak ki, a szomszéd pedig nem valószínű, hogy jó néven venné, ha az éjszaka közepén verném fel.
Hirtelen fordulok hátra, éppen hogy csak nekem nem jön.
– Te pedig igazán elfogadhatnád, hogy nem mindenkit kényszeríthetsz, nem vagyok a bábjátékod, ugráltasd az embereidet! – Azzal újra elfordultam, majd a szobám felé trappoltam, általában hidegvérű vagyok, de ezt a folytonos parancsolgatást, a kiskirályi stílust valahogy mindig nehezen tudta bevenni a gyomrom.
Csak egy fél pillanat erejéig sandítottam fel az arcára, hogy lássam a vonásait, nem volt különösebben komoly feladat megállapítani, hogy bizony nem túlságosan jókedvű – igazából hatalmas nagy hazugság lett volna ezt állítani, nagyobb, minthogy a politikusok javítanak az országok állapotán.
– Úgy nézek ki, mint aki szórakozik? – Nézek rá kérdő tekintettel, ahogy pedig közelíteni kezd felém, úgy kezdek akaratlanul is kiutat keresni, ugyanis mindentől függetlenül sem kerülnék egy dühös férfi kezei közé, mert ki tudja, hogy mit csinálna... – Megvan, hidd el hogy megvan, csak... meg kell lennie! – ezt inkább már nem is neki szánom, hanem sokkal inkább magamnak, mint amolyan biztatás, mintha ezzel esetleg mennék valamire, hiába próbálok rájönni, mikor láttam utoljára, még arra sem emlékeztem egészen pontosan.
– Senki – rázom meg a fejemet, még csak nem is hoztam ide senkit – rajta kívül – mióta itt lakom, ahogy pedig ismét karon ragad felszisszenek, sajnos így kénytelen vagyok a szemeibe nézni. – Nem, nem igazán beszéltem senkinek – húzom el a számat kelletlenül – a főnöknek mondtam annyit, hogy valami nagy dobáson dolgozom, de... ennyi. Másnap pedig nem beszélhettem róla, az újságíróknak nem igazán van becsületük, ellopták volna... bár... így is megtörtént...

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Vas. Ápr. 21, 2013 6:38 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Odanézzenek! Még egy helyes mondat csúszott ki a szájából! Nem is hittem volna, hogy ilyen igazságot is tud mondani. Csodás! De még mennyire, hogy nem élvezhette volna...nagy valószínűséggel akkor nem csak beszélgetni jöttem volna ide. Mindinkább egy az egyben kitörtem volna a nyakát, vagy kilöktem volna az autó elé. Vagy bármit tettem volna vele ami balesetnek szituálható. Szóval most még mondhatja szerencsének is, hogy időben rájöttem mindenre mert így még elsimíthatjuk a dolgot szépen. Nem sajnálkoznia kellene amiért nem adhatja ki ezt a nagy durranást, ami igazából leginkább csak a rendőrök csőrét bökné. Mert hát az átlag emberek csak átmennek azon a cikken aztán félre is dobják az újságot egy sarokba, majd télen betüzelik. Egyáltalán akkor minek veszik meg? Ott a televízió is, hogy tudomást szerezzenek a hírekről. Minek szórják a pénzüket pár papírlapra, amiben többnyire csupa hazugság van?
- Így igaz! Nem sokáig! De még mennyire, hogy nem sokáig! Inkább légy hálás, hogy időben tudomást szereztem róla, különben nem úsznád meg egy két fenyegetéssel! - Mondom lassan és kimérten.
Ismét elnevetem magam. Tényleg ért valamihez ez a lány. Ha mással nem hát nevettetéssel oldja a hangulatot. És mit mondjak? Pillanatnyilag segít is rajta.
- Talán esetleg itt van ez a váza! - Mutatok még mindig egy halvány féloldalas mosollyal a mellettem lévő vázára. - Csak sajnos elég gyorsak a reflexeim, így nehéz lenne még próbálkozni is. Na meg a két legmegbízhatóbb ember van odakinn akik nem hagynának megszökni még ha sikerülne is engem valamilyen módon kiiktatnod. - Markotól jobb őrt még nem találtam az tény. Az életét is kockára merné tenni értem vagy bármelyik barátjáért. Mert hát Marko nekem elsősorban barát, aztán munkatárs. Ő az egyetlen ember aki az összes üzletemről tud, és teljes mértékben megbízok benne.
- Nem vagy? Ó a fene egye meg, erre nem gondoltam. Én azt hittem...most egy világ omlott össze bennem. - Mondom pimaszul mintha csak most tudtam volna meg, hogy a Mikulás nem létezik. Viszont azt sem mondtam, hogy ő a játékszerem. Csak egyszerűen azt szeretném, hogy befejezze azt a mondatot amit egyszer már elkezdett. Mert hát ez így elég frusztráló. Neki sem tetszene ha a helyemben lenne. Ilyenkor általában az ember csak arra tud gondolni, hogy mit is akart ugyan mondani a másik.
Szabadkozása nem igazán érdekel. Azt tudom, hogy megvan! Csak kinél? Nem veszhetett el nyomtalanul pár ilyen fontos papír. Vagy valakinek nagyon fájt a foga rá, vagy tényleg védeni akarta Nádját. Hacsak nem a lány játszik tényleg velem. Bár most az egyszer valóban úgy gondolom, hogy igazat mondd.
- A testvéred sem tudott erről? - Kérdezem szinte ordítva, belehajolva arcába. - Sehogy sem szerezhetett tudomást róla? Gondolkozz! - Lazítok kicsit szorításomon, mert hát nem teljesen felé irányul ez a hirtelen düh. Én pedig rajta vezetem éppen le. Nem szerencsés!
- Ezt nem hiszem el! Biztosan ide tetted? - Fúródik tekintetem szemeibe szigorúan miközben még közelebb húzom őt magamhoz.



• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Kedd. Ápr. 23, 2013 10:13 pm

Alexey & Nádja


Igazából kedvem lett volna felnevetni, amikor meghallom kimért hangját.Méghogy én legyek hálás? Akaratlanul is felhorkantok, így hangot adva nem tetszésemnek, azonban azt már nem tettem szóvá, hogy azért ő sem valószínű, hogy egy esetleges ejnye-bejnyével megússza a csúnya gonosz rendőrbácsiktól –, bár ki tudja, hogy hány beépített embere van ott, hogy így is védje a csinos kis popsiját, hiába böki a csőrömet ezzel a fölényes és lekezelő viselkedésével.
– Ha már itt tartunk... – kezdek bele, miközben felpillantok rá – honnan tudtad meg, hogy éppen a te szennyesedet akartam kiteregetni a nagyvilág elé? Amúgy pedig, fel is foghattad volna úgy, mintha csak egy irkász lennék, aki ezzel akarja emelni az újság kiadási példányszámát. Csak nem közel jártam velemihez? – Utolsó kérdésemet voltaképpen megint csak magamban akartam tartani, de csak kicsúszott, bár persze nem tartottam valószínűnek, hogy esetleg bármit is elárulna azzal kapcsolatban, végtére is... a) nem vagyok benne a kis bulijaiban, b) végtére is firkász vagyok, akinek ha úgy vesszük, semmi sem szent –, na nem mintha olcsó pletykamagazinnak dolgoznék, ami kiteregeti "bárki magánéletét".
– Úgy látom arról nem informáltak téged, hogy tanultam baseball-ozni, ergo nekem sem egészen utolsók a reflexeim ha arról van szó, a fejed pedig azért nagyobb egy labdánál és a váza sem olyan kicsi. – Hozzáhasonlóképpen én is megengedek magamnak egy mosolyt, voltaképpen, ha nagyon akarnám, tényleg leüthetném, illetve inkább megpróbálhatnám, azonban nem látom értelmét, hiszen jelen pillanatban nem igazán érzem magam veszélyben, lehet – nyilván – bölcsebb lenne, ha így tennék, de valahogy nem visz rá a lélek, ha kikötözve hurcolna végig a saját lakásomon, akkor pánikolnék vagy ha pisztolyt fogna a fejemhez. – Különben pedig, bárkit ki lehet cselezni, legyen akármilyen megbízható az embered. – Jegyzem meg csak úgy mellékesen.
Reakciójára csak megforgatom a szemeimet, most inkább úgy érzem magam, mintha egy gyerekhez beszélnék, nem pedig egy felnőtt érettnek mondható pasihoz.
Megpróbálok kicsit arrébb húzódni, ahogy az arcomba ordibál, szinte úgy érzem, hogy bereped a dobhártyám a hangjától, ha pedig lett volna kutyám, most nyilván akcióba lépett volna – nem, nem egy ilyen palota pincsi féle.
– Nem, nem tud, nem engedte volna, hogy ilyenekbe ássam magam – igyekszem valamilyen szinten higgadságot erőltetni az arcomra, de tényleg nem tudom, hogy vajon mi történhetett. – Nem, sehogy! Értsd már meg! És igen, halál biztos, hogy ide tettem, mert mindent itt tartok – szabad kezemmel a papírok felé mutattam, amik kiválóan mutatták, hogy minden cikkem, amit írtam itt van.
Kezemmel akaratlanul is megtámasztom magam a mellkasán, hogy ne kelljen még ennél is közelebbi fizikai kontextusba kerülni – mondhatni, így védtem meg magam tőle vagy legalább is így tartottam meg a még kényelmes távolságot.
– Csak nem arra gyanakodsz, hogy valaki elvihette? – Akaratlanul is valamilyen nyom után kezdek keresni, szinte minden ugyan úgy volt elhelyezve, ahogy hagytam, szinte...

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Vas. Máj. 12, 2013 7:21 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Valószínűleg foghattam volna úgy is fel mintha csak egy őrült írkász írta volna. De sajnos az őrült firkásznak vannak őrült olvasói is. Akik természetesen mindent elhisznek amit az újságokban látnak. Én pedig nagyon nem szeretném ha az utcán majd ujjal mugogatnának rám, hogy ő az akiről szó volt a lapban. Na meg még a rendőrökről ne is beszéljünk. Így is elég szépen szorul a hurok a nyakam körül. Nagyon nincs szükségem arra, hogy egy olyan újságíró mint ez a lány befeketítsen nekem. Ugyanis nem áll szándékomban még börtönbe menni. Viszont ha az a cikk megjelenik, szinte biztos vagyok benne, hogy rögtön az ajtómban kopogtatnának. És még, hogy közel jár-e valamihez? Közelnek, közel. De még akkor sem tudja az egész történetnek még csak egy töredékét sem.
- Tudod...ha valaki igazán akar valamit akkor azt meg is kapja. Én éppen ezért tudok mindenről ami körülöttem folyik. Szinte minden harmadik ember ebben a városban nekem dolgozik. És ha csak valaki megemlíti is a nevem már rá is állnak arra a valakire. Te pedig aranyom még tapasztalatlan vagy, képes vagy olyanokkal tárgyalni, vagy akár csak beszélgetni, akiket alig ismersz. Jóformán elég pár nap alatt megszerezni bizalmadat ha valaki nagyon törekvő. Egy jó tanács a jövődhöz: ez veszélyes! - Magyarázom neki higgadtan, és egyben elég hosszan is, majd úgy teszek mintha véletlen hagytam volna ki utolsó kérdésére a választ. Pedig eszem ágában sem volt bármit elmondani neki, vagy épp csak bizonyítani. Nagyon elég az, hogy gyanakszik. Még sok is!
Az lehet, hogy nem utolsók a reflexei. Viszont engem kiképeztek. Valószínűleg gyorsabban tudnák reagálni mint azt ő gondolná.
- Rendben! Rendben! - Mondom egy vállrántással. Most nincs kedvem ezen vitatkozni vele. Ráadásul megeshet, hogy elszólom magam valamivel kapcsolatban. Például a kiképzést sem kellene tudnia.. - Hát tudod, bárkit ki lehet cselezni, de mindenkit nem! - Pimasz vigyort villantok felé.
Már neki is igazán összeállhatna a kép. Valaki elvitte azokat a cikkeket. Ha logikusan gondolkozunk, azért vitte el hogy megvédje ezt a lányt. Nem azért, hogy nekem ártson. Elvégre akkor már megtette volna.
- Rendben. De akkor... - Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom. Nem engedem el a lányt, amíg előveszem a készüléket, végig Nádján tartom tekintetem. Ahogy meghallgattam Dragant, egy csöppnyi megnyugvást azért érzek magamon de egyben dühöt is amiért nem szólt előbb.
- Dobro! - Csak ennyit mondok neki és köszönés nélkül lenyomom a telefont. Az rendben, hogy jót akart, de nem kellett volna szó nélkül cselekednie.
- Azt hiszem meg is vannak azok a papírok. Valaki megelőzött minket. De ne aggódj, innen én rendezkedem. - Nem szándékozom elárulni neki, hogy az én emberem vitt el mindent, amíg mi távol voltunk. Akkor csak magamra vonnám a figyelmét mégjobban.
- Viszont lenne itt még valami... - Belecsúszatom zsebembe a telefont, majd mindkét karját elkapom, falhoz nyomom és fülébe suttogom vészjósló hangon a következőket: - ... Mit tegyek veled? - Teszem fel a nagy kérdést kíváncsian válaszára.


• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   Hétf. Jún. 03, 2013 10:13 pm

Alexey & Nádja


Ha csak egy kicsit is őszinte akarnék lenni – nem mintha eddig nem lettem volna az, az pedig előfordul az emberrel, hogy mégis csak becsúszik egy-két aprócska füllentés bizonyos helyzetekben – mindennek ellenére szívesen töröltem volna le az arcáról azt a fajta elégedettséget, amit ugyan ő lehet, hogy nem vett észre –, persze, hogy nem, elvégre én vagyok jelen pillanatban megszorongatva nem pedig ő – legnagyobb bánatomra, azonban még is inkább úgy döntöttem, hogy jelen helyzetben az a legjobb, ha tétlen maradok és nem azon agyalok, hogy miként tudnék bepancsolni neki – az már megint csak más kérdés, hogy a fejemben már ezer meg ezer ehhez hasonló kép lejátszódott, szimplán csak azért, mert nem tetszett a viselkedése, noha olykor még talán jogos is volt, ezt azonban neki akkor sem lennék hajlandó bevallani, ha válogatott kínzó módszerekkel akarná kiszedni belőlem, bár abban sem lennék biztos, hogy ő végezné ezt a nemes feladatot, talán inkább az egyik embere, akikből jóval több van, mint ahogyan én azt gondoltam, ezzel pedig csak újra borsot tört az orrom alá.
Türelmesen, nem fészkelődve füleltem, hátha valamit kihallok a telefonbeszélgetésből, de ez nem így lett, egyáltalán nem hallottam semmit, néhány szócskát sikerült elcsípnem, azonban ezekből nem tudtam teljesen összerakni a képet, hogy miről lehet szó pontosan, de gondolom a papírokkal kapcsolatban... Igen. Meglettek.
Összehúzott szemekkel néztem rá.
– Ez gyors volt – morogtam az orrom alatt, egyáltalán nem tetszett, hogy ennyire hamar megtalálták a papírt – voltaképpen igazán kétségbe ejtett, hogy alig pár perce – na jó, kicsit több – szólt az embereinek, most pedig már el is kapták... Számomra is elég hamar világos lett, hogy valóban gyorsan dolgoznak... – De igen, igenis aggódom! Eddig úgy tudtam, hogy egész használható a biztonsági rendszer, de nem – fakadtam ki bosszankodva, ugyanis egyáltalán nem derített jó kedvre a tudat, hogy aki egy kicsit is profibb az kedvére mászkálhat a házamba. Akár ő is. Mielőtt ezt az ötletet feldobhatom neki, számba harapok, nem kellene csak úgy jártatnom a számat, mint holmi üresfejű buta liba... Pedig egyelőre nagyon is úgy éreztem magam, pedig kikérem magamnak, hogy az volnék.
– Micsoda? – Kérdeztem kicsit több éllel a hangomban, mint ahogyan azt szerettem volna, azonban – természetesen – mielőtt válaszolt volna a falnak tolt, majd halkan a fülembe suttogott. – Úgy tűnik lennének ötleteid, így gondolom a kérdés pusztán költői. – Legalább is az eddigieket leszűrve, minden bizonnyal az, végül is úgy lesz ahogy ő akarja –, amibe azért nekem is lesz némi beleszólásom. – De szívem szerint, miután elmentél, én elmennék lezuhanyozni, aztán pedig bedőlni az ágyba – egyik kezemmel az ágy felé mutattam, kérlelően néztem rá, szinte könyörögve, erre csak nem mondhat nemet. – Vagy ha, innál vodkát van a hűtőben. – Vetem fel az ötletet, szinte meg sem várva a válaszát surranok ki a kezei közül, majd a konyha felé veszem az irányt.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTéma: Re: Nádja Csehov lakása   

Vissza az elejére Go down
 

Nádja Csehov lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampires' Night :: Sherbrooke :: Canada :: Lakások-