HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.
 
Welcome to Sherbrooke!



Welcome!

Lassan fél éve annak, hogy az erdélyi vámpírok és a rájuk vadászó defenzorok között kirobbant a háború. A veszteség nagyobb volt, mint bárki gondolta volna, és az egyetlen megoldás a menekvés maradt. Lucas, a vámpírok vezére, a túlélőket a kanadai birtokára menekítette, de a régi gondok helyébe újak léptek, a defenzorokon kívül már új ellenségek is vadásznak rájuk.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hot Links



Staff Team


Lucas Kenward
főadmin
Multi:
Zoya Iryna Davorov

Alexey M. Davorov
admin
Multi:
Ronaldo Montiel

Madeline Ross
admin
Multi:
Raven S. Kenward

Natasha T. Davorov
admin
Multi:
Zoey Brianna LaFond

Nova R. Willson
admin
Multi:
Samuel Bailey

Dante Christo
admin
Multi:
-

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) Szer. Okt. 03, 2012 5:33 pm-kor volt itt.
ChitChat

Breaking News

• Figyelem! A karaktered kettő, max három tagból álló nevével regisztrálj! A helytelen névvel regisztráltakat azonnal töröljük.

• Mielőtt regisztrálnál, mindenképpen olvasd el a Korlátozások részt! Ezzel elkerülheted, hogy akár hetekig kelljen várakoznod karaktered elfogadására.

• Elfogadott avatarméret: 200x320 px. És mellőzzük az igénytelen képeket!

• Az oldalon több változás is történt, a Staff felállása is módosult, a Hírfal mindenki számára kötelező olvasmány!

• Mindenki vegye figyelembe, hogy az új szabályzat értelmében a reagoknak minimum 250 szóból kell állnia. Törekedjünk rá, hogy igényes munkák kerüljenek ki a kezeink alól! Ellenőrizni fogjuk a hozzászólásokat!

Latest topics
» Love Bites
by Vendég Hétf. Jan. 05, 2015 11:29 pm

» Trouble Life
by Vendég Hétf. Feb. 10, 2014 11:04 am

» Báthory Fanni - kész
by Fealoce Csüt. Jan. 09, 2014 1:03 am

» Sophie E. Flemming × Loading . . .
by Sophie E. Flemming Szer. Dec. 25, 2013 10:24 pm

» Karakterlap-minta
by Szűcs Eszter Kedd Okt. 08, 2013 9:20 pm

» The Mortal Instruments szerepjáték
by Vendég Hétf. Szept. 30, 2013 5:21 pm

» Alice Grace Hatter
by Alice Grace Hatter Szomb. Aug. 24, 2013 2:32 pm

» Avatart, aláírást szeretnék!
by Alice Grace Hatter Pént. Aug. 23, 2013 1:54 pm

Weather



Sherbrooke egész területén erős havazás várható az elkövetkezendő egy hétre. A nappali középhőmérséklet pont megfelelő lesz egy kis sétára a téli hóesésben. Az éjszakák nem lesznek túl hidegek, de minusz fok alatt lesz a hőmérséklet. Helyenként esőzések és viharok zavarhatják meg a látogatók szabadidejét. Az idő enyhülni fog a következő héten, de addig zord körülmények uralják a város éghajlatát.
Our Playlist
Partners











Twilight after dark

Mysterious
Los Angeles






Glee








Credit



Figyelem! Az oldalon található képek, kódok és leírások mind a Vampires' Night tulajdonát képezik. A Staff kemény munkáját tükrözik, nem szeretnénk semmit máshol viszont látni, mert annak következményei lesznek!

Share | 
 

 Ösvény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lucas Kenward

• Alpha Fidelis fővezér •

• Alpha Fidelis fővezér •
avatar

:: Avataron : † Joseph Morgan
:: Hozzászólások száma : 536
:: Születésnap : 1194. Feb. 03.
:: Csatlakoztam : 2011. Jan. 17.
:: Kor : 823
:: Tartózkodási hely : † Sherbrooke; Canada
:: Foglalkozás : † leader; businessman
: :

TémanyitásTárgy: Ösvény   Szer. Feb. 06, 2013 8:10 pm




• • • ○ • ○ • ○ • • •



You've lost my trust!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://klaustheking.tumblr.com/
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Szer. Feb. 13, 2013 1:13 am

Alexey & Nádja


Cipőm halk kopogása meglehetősen nyomasztóan hatott a lelki világomra, amely az utóbbi két hónapban igencsak megváltozott, s hiába orosz vér és bátorság, most hajlamos voltam félre tenni, hiszen olyan dolgokba ütöttem bele az orromat, amelyekről talán jobb lett volna nem tudomást szeretni. S mégis – már csak abból kiindulva is, hogy egy kotnyeles újságírónő vagyok, bár egyesek szerint csak egy firkász, aki igyekszik mindenből valami jó, ámde hihető műsztorit kreálni, mégis hajtott a kíváncsiság egy-két olyan dolog irányába, amit így utólag higgadt fejjel végig gondolva valóban jobb lett volna békén hagyni, de mégis érdekelt, hogy egyesek vajon milyen sötét titkokat rejtegethetnek az ártatlan külső ellenére is – a farkasoknak néha báránybőrt kell húzniuk, hogy kényelmesen eltudjanak vegyülni, így kerülve a feltűnést. Hogy most éppen mibe is keveredtem? Pontosan én sem tudom, azonban arra egészen hamar rájöttem, hogy innen már, ha akarnék sem tudnék kikecmeregni, ahhoz túlságosan is elkezdett érdekelni az a sok titok, ami Nathasha családja körül zajlott – s bár félreértés ne essék, nem utána nyomozok, hanem ha jól tudom az egyik fiú testvére után, bár meglehet, hogy csak szimplán név rokonok – becsületemre szóljon, hogy nem vagyok otthon abban a témában, hogy az oroszoknál melyek tartoznak a leggyakoribb vezetéknevek közé, de gyanítom, hogy nem csak puszta véletlen volna.
Igyekeztem lerázni magamról ezeket a gondolatokat, de továbbra sem hagytak nyugodni, hiszen alig két napja kaptam valakitől egy nem túlságosan barátságos levelet, mire én kissé felfokozott agyi állapotban szintén vissza írtam egy nem túlságosan szimpatizáló levelet, s bár választ nem kaptam, titkon be kell, hogy valljam, hogy egy csöppet meg is ijedtem, ezt tökéletesen mutatja az is, hogy még a lámpaoszlop fényében is rosszakarót véltem felfedezni... Sajnálatos módon, egy leheletnyit nagyobb fantáziával voltam megáldva, mint ahogyan azt egy korombéli lánytól esetleg elvárható volna, emiatt nem gyakori, hogy a fellegekben járok vagy esetleg éppen túlságosan magamban zuhanok. Egy pillanatra megálltam, majd hátra fordultam, időnként szerettem megbizonyosodni arról, hogy valóban nem követ-e senki, azonban egyszer sem éreztem magam jobban, a nyomasztó érzés továbbra is ott lappangott bennem, csak éppen nem értettem, hogy miért. Fázósan húztam össze magamon a kabátot, majd újra előre fordultam. Tudtam, hogy taxival kellett volna mennem, én tudtam! Akaratlanul is felgyorsítottam a lépteimet, hiszen szerettem volna mihamarabb odaérni az Operához, mielőtt esetleg lekésném az előadást, nagy nehezen előhalásztam a telefonomat a kabát zsebéből – sok nővel ellentétben én nem igazán részesítettem előnyben a kis retikülöket, engem idegesített, inkább fogtam mindent a kezemben vagy a zsebembe, az előadás alatt pedig elég, ha az ölembe helyezem. Nem igaz? Ahogy az órára pillantottam, megállapítottam, hogy már most késésben vagyok, mi tagadás, az időzítés soha nem volt az erősségem, sajnálatos módon, hiába igyekeztem rajta változtatni, mindig csak rosszabb és rosszabb lett – volt, hogy egy randevúról késtem két órát, az igazán kellemetlen volt, bár talán az is közrejátszott, hogy nem akartam elmenni, viszont a fiút sem akartam megsérteni, mert igazán aranyos volt, reméltem hogy megunja az egyhelyben ücsörgést, de nem minden úgy alakul, ahogy azt elterveztük.

viselem ; zene

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Pént. Feb. 15, 2013 5:14 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Ez most minden bizonnyal hülyén fog hangzani de így van: A maffia fejeként sok ostobaságot kell eltűrnie! Előfordulnak őrültek akik megpróbálnak beszivárogni közénk, vagy esetleg egy-egy rendőr akik téglaként pofátlankodnak hozzánk. De ezeket tudom kezelni. Illetve elég kiadnom az utasítást és az embereim mindent megtesznek annak ügyében, hogy nyom nélkül eltüntessenek valamit, esetleg valakit. Bár legtöbb esetben elég pár fenyegető üzenet is ahhoz, hogy leálljanak. Viszont most előkerült egy kis pióca akinek nem elég semmi. Azt hiszi csak szórakozás az amibe belefolyt. Pedig egyáltalán nem az. Soha nem történt még meg amióta én lettem a főnök, hogy nekem kelljen lépnem saját kezűleg egy nő miatt. Még a levéltől sem ijedt vissza. A nevéből ítélve orosz a kis csaj. Így hát ebből ítélve nem is kellene csodálkozni rajta. Majdnem mondanám azt, hogy ilyenek kellenek közénk. Viszont az, hogy újságíró nem igazán tetszik. Ha csak egy szó is megjelenik rólunk az egész családjának búcsút mondhat.
A nagy gondolatmenetemből egy hangos koppanás ráz fel, majd ki is nyílik az ajtó.
- Mit akarsz már megint? - Szólok oda neki idegesen.
- A csaj! Elindult! Csak gondoltam szólok. Azt mondtad értesítselek! - Az ő hangja nem tűnik túl idegesnek. Pedig ha valamit megír rólunk az a firkász majd nyugtalankodhat élete végéig a börtönben. Nekem semmi kedvem oda jutni.
- Rendben! Szólj Marko-nak, hogy készítse az autót. Elmehetsz! - Miért vagyok csupa idiótákkal körülvéve? Ezek voltak apám legbizalmasabb emberei? Nekem nem pont tűnnek annak. Legtöbbről inkább gondolnám azt, hogy besúgó. Természetesen...tisztelet a kivételnek.
Felemelem a fotót az asztalról, amin az újságíró nő szerepel, elteszem a zsebembe, majd a fegyvert is elteszem a szokásos helyére..már csak a biztonság kedvéért is. felkapom a kabátot és elindulok az autó felé ami már remélhetőleg készen áll.
- Vigyél oda ahol láttátok utoljára. Majd én egyedül elintézem. Hívlak ha megleszek vele. - Mondom majd kiszállok a külvárosi parkban mikor megpillantom azt a bizonyos Nádja Csehovot. Nem ilyennek képzeltem volna el. Sokkal erősebbnek. Ez a lány pedig inkább úgy viselkedik, mintha azt várná mikor támad rá valaki. Hát erre egyet tudok mondani: Ne kísértsd a sorsod! Mert bekövetkezik. Lassan utána osonok, elég messze tőle de látótávolságon belül. Mikor az ösvények közé ér, felgyorsítom léptemet. Itt már egészen biztos, hogy nem találkozunk mással.
Elkapom egyik kezemmel a lány egyik karját, másikat pedig a szájára tapasztom. Egy mozdulattal letérítem magunkat az ösvényről és az egyik fának lököm.
- Ha nem akarsz ennél is több bajt magadnak, ne próbálj meg sem megszökni, sem kiabálni. Esélyed sincs! - Mondom, majd olyan közel megyek hozzá amilyen közel csak tudok. Érzem saját mellkasomon ahogy ver a lány szíve. Alaposan megijedhetett. Bár ez is volt a cél!
- Nos! Csak, hogy tisztában légy vele: Alex Davorov vagyok! Az akinek olyan kedves üzenetet írtál vissza! Bevallom nem teljesen tetszik, ahogyan belepofátlankodsz egy olyan ügybe amihez semmi közöd nem lenne! - Megszorítom karját, elég erősen ahhoz, hogy a későbbiekben nyomot hagyjon. De örülhet annak, hogy nem töröm el egyből. Ha pasas lenne már rég megtettem volna. - Mond csak édes! Mit tudtál meg pontosan? - Kérdezem még mindig a karját szorongatva, miközben elveszem másik kezemet a szájáról. Nagyon remélheti, hogy nem túl sok mindent tud az egészről. Még a drogcsempészetet el lehet simítani, de a hozzá fűződő haláleseteket nem teljesen. Csak ajánlani tudom a kis hölgynek, hogy igazat mondjon.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Pént. Feb. 15, 2013 9:24 pm

Alexey & Nádja


Szívem olyan hatalmasat dobbant, amint megéreztem a felkaromon az erős, durva szorítást, hogy egy pillanat erejéig azt hittem, hogy ki is ugrik a helyéről; úgy akartam tenni, mint a legtöbb ember ebben a helyzetben segítségért kiáltani, azonban nyilván készülhetett, mert a számat is lefogta – különben sem valószínű, hogy ezen a kihalt területen esetleg bárki is meghallotta volna, mert az én szerencsémre egy lélek sem járt erre felé, pedig még annyira nincsen késő, hogy esetleg a legtöbben ne merészkedjenek ki egy könnyed esti sétára vagy éppen egy kis mozgásra, nekem azonban ilyen téren is szerencsém volt, hiszen mint látni lehet, nincsen éppen csúcsforgalom ebben az időzónában.
Hevesen dobogó szívverésemet szinte képtelen voltam megzabolázni, s az sem különösebben nyugtatott meg, hogy közé és a fa közé szorultam, figyelmeztetése ellenére is amennyire csak tudtam felmértem a körülöttem lévő helyet, ha esetleg lehetőségem nyílik arra, hogy elmeneküljek, akkor meg is fogom tenni. Szabad kezemmel megpróbáltam távolabb tolni magamtól, de satnya próbálkozásom mit sem ért ellene, ahogy pedig sikerült felmérnem nem egy iszákos szökevény kapott el, aki egy kis késsel akar meggyőzni, hogy adjam oda neki minden jelenleg nálam lévő vagyontárgyamat.
Nevének hallatára egy pillanatra jól látható ráncba szalad a homlokom, mintha egy pillanatig csak agyam blokkolta volna az érkező információkat erről a személyről, aztán szinte még ugyan abban a momentumban le is esett, szinte már tudálékosan felsóhajtok. S mint ahogy abban a bizonyos levélben, most is tudatta velem – s jelenleg nem csak írásban, de nem is pusztán szóban, hanem fizikálisan is éreztette velem, hogy valóban nem tetszik neki, végtére is kezemet olyan erősen szorította, hogy kis híja annak, hogy vér se menjen belé, amikor még inkább megmutatta erejét halkan felszisszentem, megállapítva magamban, hogy ennek több, mint valószínű, hogy komoly nyoma is marad.
– Először is nem vagyok az édesed!
Mostanra minden bizonnyal már sikerült megtalálnom a bátorságomat, amely eddig otthon kényelmesen elvolt, de úgy tűnt, hogy az elmúlt percekben összeszedte magát, s utánam eredt – nem mellesleg, amit szerintem helyen tett, bár erre ettől függetlenül sem vennék mérget, hiszen eddig részben emiatt és a hatalmas szám miatt keveredtem bajba, mert bizony ha valaki nem tudja időben befogni a száját, akörül meglehetősen gyakran alakul úgy a helyzet, ahogy nem tervezte. Én hajlamos voltam gyakorta ebbe a hibába esni, azonban ismerve magamat, nem fogok most sem csalódni, mert minden úgy lesz, mint szokott lenni.
– Lehetséges, hogy jobban tudnék úgy gondolkozni, ha esetleg kicsit távolabb lépnél – vetem fel az ötletet úgy, mintha ez olyan természetes lenne. Persze, esélyes, hogy nem fogja úgy tenni, ahogyan én szeretném. Ugyan, miért is lenne úgy, teszem fel magamban a felháborodott kérdést, nem hinném, hogy egy ilyen alak, aki vélhetőleg vagyis egészen biztosan az egyik maffia feje.
Magamban újra feltenném a kérdést, hogy vajon az őrültség hol kezdődik, de azt hiszem én vagyok a legjobb példa rá, hogy bizony nálam... mert hát lássuk be, ha valóban az aki, akkor a legtöbb nőnek –, de gyanítom még a férfiaknak is – megeredt volna a nyelve – persze, az is biztos, hogy az utóbbiaknál valamivel komolyabb módszerrel próbálkozott volna.
– Igazán eredeti a rablási technikád... egyáltalán ez az? – mielőtt esetleg még jobban belemerülhettem volna a kérdezgetésbe, inkább lenyeltem, hiszen gondolom nem fogja jókedvűvé tenni a hallott reakció, hiszen sem a választ nem kapta meg –, amit egyelőre nem is áll szándékomban megosztani vele, hiszen újságíró vagyok, egy jó cikkért bármit – persze, azért nem ártana, ha a maximalizmusnak is volna nálam egy normális határa, mert ha nem maradok egyben, akkor azért azt csak nem érte meg, de persze ezt is hajlandó vagyok egy könnyed vállrándítással elintézni, valamint azzal, hogy remélem, hogy meggyászolnak majd. – Nem egészen így képzeltem el egy maffiavezért.
Nos, ez legalább igaz. Tényleg nem így képzeltem el, egészen máshogy.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Vas. Feb. 17, 2013 7:01 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Nagyon jól ismerem az ilyen fajta embereket! Azt tettetik, hogy ők milyen erősek, semmitől sem félnek. Közben belülről szétszedi őket az ideg. Csak álltassák magukat is és a külvilágot is. Ahogy elnézem ez a lány is pont ilyen. Érzem, hogy milyen hevesen ver a szíve, de mégis azt próbálja elhitetni velem, hogy nem fél. Ha neki jobban tetszene, én elvihetném akár egy sikátorba is ahol félholtig verem amíg el nem árulja azt amire kíváncsi vagyok. Nekem nagyon mindegy lenne. Csak miatta…tekintve, hogy mégiscsak lány, akartam szebb módszerekkel kihúzni belőle az információkat. Nem kellene újat húznia velem. Nem a nyugalmamról vagyok híres. Éppen ellenkezőleg!
-Ha jól gondolom itt most ne te diktálod a feltételeket. De ha valami nem tetszik csak szólj drága. Majd próbálkozom más módszerrel…aminek meglehet még ennyire sem fogsz örülni. – Megrázom a fejem figyelmeztetően. Nem fogom sokáig tűrni, hogy úgy beszéljen velem mint egy kutyával. Nem tudom mit képzel magáról. Akármit is…muszáj lesz kicsit helyreállítanom.
Természetesen átlátok a szitán. Nem vagyok teljesen hülye még! Ha adnák neki egy kicsi helyet, az első lépése az lenne, hogy megpróbálna elmenekülni. Persze hiába. És csak még jobban felhúzna vele. Pedig azt hiszem ő már eleget tett magáért.
-Ne akard egyikünk idejét sem húzni. Jobban jársz! Ha gyorsan kitálalsz nekem, én elengedlek. Mehetsz az utadra. Ha nem állna szándékomban elengedni, akkor nem egy ösvényen kaptalak volna el, ahová bármikor jöhet bárki. És nem áll szándékomban hátrálni. Még csak az hiányzik, hogy megpróbálkozz valami ostobasággal. – Forgatom meg a szemem unottan. Miért van az, hogy mindegy egyes hasonló helyzetben az első gondolat, hogy megszökjenek? Sokkal egyszerűbb lenne a dolog ha együttműködnének. Talán kevesebb lenne a haláleset is. Legsúlyosabb esetben is, maximum egy nagy fenyegetést kapnának, hogy ne adják tovább a dolgokat. Azzal mindent elrontanak, ha játszani kezdik az eszüket mások dolgával.
-Mi lenne ha befejeznéd a sok hülye kérdések felsorolását? – Kérdezek vissza morogva. Egyre jobban kezd felhúzni. Én pedig komolyan gondolom, hogy nem kellene ezt csinálnia. Tényleg csak magának csinál vele rosszat. Engedek egy kicsit szorításomon. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy megeredjen a nyelve. Az utolsó mondatától viszont teljesen eldurrant az agyam. Ez nem lehet igaz!
- Te direkt provokálni akarsz? – Most megfogom mindkét felkarját, megszorítom, ahogy csak tudom majd rántok rajtuk egyet. Újból neki lököm erősen annak a fának és az arcába hajolva folytatom. – Ám legyen! Te akartad! – Ordítok rá. Megfordulok, magammal húzom be az erdőbe, elbújva az esetleges erre járók elől.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Vas. Feb. 17, 2013 8:47 pm

Alexey & Nádja


– Nem szeretem, ha becézgetnek! Különben is, én sem hívlak téged angyalomnak, inkább... – amint képes vagyok felfogni, mit is mondott alig két másodperccel ezelőtt, rögtön el is hallgatok, hiszen úgy tűnik, hogy fenyegetése valamilyen szinten mégis csak célt ért. Egy pillanatra megremegek, s most már öntudatlanul is húzódok közelebb a mögöttem lévő fához, mintha csak egybe akartam volna olvadni vele, pedig ha úgy vesszük ez fizikailag képtelenség, hiszen még nem vagyok szellem, hogy kísértsek a Földön. Azonban félelem ide vagy oda, mégis dacosan pillantottam rá, hiszen nem tetszett, hogy irányítani akart, ráadásul nem finom eszközökkel, hanem kőkemény fenyegetéssel, amit minden bizonnyal nem először váltana be. Megkérdeztem volna, hogy miféle módszerrel, szinte már el is kezdtem a mondatot, de végül mégis becsuktam a számat, azt hiszem, hogy inkább megmutatta volna, nem pedig elmondta volna, azt pedig azt hiszem, hogy nem szerettem volna megtapasztalni.
Hitetlenül néztem rá, egyáltalán nem hittem el egyetlen egy szavát sem – kivétel a fenyegetést, azt elég meggyőzően mondta, így kénytelen is voltam rá, hiába akartam összeszedni minden gondolatomat, hogy mit tudok róluk semmi sem ment, ahhoz pedig hogy "elenged" semmit nem igazán tudtam hozzá szólni, csupán halkan felhorkantam. Lehet, hogy elenged, mindössze pár méter erejéig, aztán int valamelyik emberének, hogy nyugodtan lőjenek fejbe. Felmerül bennem, hogy túlságosan sok filmet néztem ezzel kapcsolatban, de akkor is ez volt az első gondolat, ami megfordult a fejemben, talán nem is véletlenül, hiszen lássuk be, hogy azért a maffia nem éppen a kegyes módszereiről híres, bár általánosságban nem sikerült magam olyan mélyen beleásnom magam a dolgaikba, egy idő után már kezdtem parázni és akaratlanul is beképzeltem, hogy megtörténhet. Hát most itt az eredménye, addig piszkáltam a szunnyadó ördögöt, amíg az fel nem ébredt. Persze, el nem engedett, meg is lepődtem volna, ha esetleg valami ilyesmi ötlete támadna...
– Tudod, az újságírók egyik feladata, hogy sok idegesítő kérdést tegyenek fel – jegyzem meg, miközben megrántom a vállamat, nem tehetek róla, végtére is ez amolyan munkaköri leírás, különben sem gondolom, hogy hülye kérdést tettem fel, bár neki az lehet, de én mint "tudatlan" logikusan arra kérdezek rá, ami érdekel, márpedig azért kíváncsi voltam, hogy miként rabolna el – persze, nem valószínű, hogy élesben is tapasztalni szerettem volna, de azért reméltem, hogy nem akar bevágni egy krumplis zsákba aztán berakni valamelyik csodaszép fekete kocsijának a csomagtartójába.
Nem rántottam ki a kezemet, mikor engedett a szorításon, inkább meglepetten néztem rá, feltételezem ezzel akarta elérni, hogy újonnan beszéljek, azonban mivel nagy szám volt nem is olyan régiben, újra megszorította a karomat, majd a fának vágott, mire felszisszentem. Próbáltam valamennyire félre fordulni arcommal, de ahogy leordított remegni kezdtem, ahogy az erdő felé kezdett rángatni, próbáltam tiltakozni, de nem értem el vele túlságosan sokat.
– Eressz el! – Hiába próbáltam megszabadulni tőle, nem igazán sikerült, könyörögni pedig nem állt szándékomban, pedig talán ebben a helyzetben az lett volna a legcélszerűbb, mondjuk nem tudom, hogy hatott volna, nem tűnik úgy.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Vas. Márc. 03, 2013 12:59 am

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov



Kijelentésére felnevetek akaratlanul is. Az már látom, hogy ő a szorult helyzetek alól apró viccekkel akar kibújni. Viszont ez egyenlőre egyáltalán nem jött össze. Nem szokott semmi ilyesmi meghatni. Talán másnál ez bejön, de nálam nem. Maximum nevetgélek egyet rajta. Annak persze minden bizonnyal örülnie kell, hogy kicsit feldobja a hangulatom. Hiszen az nem csak nekem tesz jót. Egy egészen kicsikét neki is, de nem annyira, hogy elengedjem. Annyira csak az lenne jó ha kibökné végre amit várok.
- Szerintem pedig nem kérdeztem, hogy mit szeretsz vagy mit nem! Ha valami nem tetszik az a te bajod. Örülj neki, hogy még élsz! - Jól megnyomom a "még" szócskát, miközben egy halvány őrült mosoly jelenik meg arcomon. - Engem nem zavar ha angyalodnak hívsz... nézőpont kérdése. - Ha ő annak lát, hát akkor annak lát. Most mit mondjak? Ebben nem vitatkozhatok vele.
Látszik rajta, hogy nem hisz nekem. Miért gondolja mindenki ilyen esetben, hogy biztosan meg fog halni. Sokkal könnyebb lenne minden ha gyorsan megadnák magukat, elárulnák amit akarunk és máris mindenki élné szépen tovább az életét. Miért kell mindent elbonyolítani? Ezért utálom csak ezt a munkát. Mert mielőtt még bárki azt hinné, hogy én annyira szeretek embert ölni, az téved. Megteszem mert muszáj. És pont. Csak megrázom a fejem hitetlenkedő pillantásaira válaszként. Ő dönt a saját sorsa felett.
- Pontosan...és a sok idegesítő kérdés miatt kerülhetnek könnyedén ilyen helyzetekbe mint most te. Szóval ajánlom, a továbbiakban ne túl sokat kérdezősködj olyan dolgokról amik nem rád tartoznak. Főképp idegenektől ne, mert könnyen rászedhetnek. Pont mint most. - Hiszen én voltam az aki ráküldte Saška-t, hogy derítsen ki pár dolgot nekem. És hát sikerrel jártunk. Nem úgy mint ez a lány. Saška nagyon sokat segít nekem. Attól függetlenül, hogy lány...nem csalódtam még soha benne. Nagyon ártatlannak néz ki, de mégsem az. Ráadásul olcsón dolgozik. Ami sokat számít ebben a világban.
Nincs semmi kétségem afelől, hogy kellően ráijesztettem. Hogy mit fogok vele csinálni? Az igazat megvallva még én sem tudom pontosan. A legvalószínűbb, hogy elviszem innen.
- Mondd csak miért eresszelek el? Adtál rá valami okot? - Ordítok arcába könyörtelenül, majd pedig ellököm magamtól olyan erővel ami biztosan ledönti lábáról. Lehajolok hozzá elkapom a nyakát elég szorosan ahhoz, hogy kapkodni kezdjen a levegőért és adok még egy utolsó esélyt neki.
- Idefigyelj! Velem nem fog senki szórakozni! Most kérdezem utoljára szép szóval. Mit. Tudtál. Meg. Rólunk? - Hangosan és érthetően tettem fel neki a kérdést.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Vas. Márc. 03, 2013 1:35 pm

Alexey & Nádja


Kissé idegesen nevetek fel hangja hallatán, hiszen meglehetősen szorult helyzetben kerültem, így azt hiszem, hogy ez nem véletlen, bár persze inkább a szituáció abszurditása késztette ki belőlem ezt a reakciót. Az "a még élsz" résznél idegesen nyeltem egyet, hiába kerestem a veszélyt szinte állandóan az életemben a munkám során, azt nem terveztem, hogy meghalok, valahogy nem éreztem még kész magam rá, sajnálatos módon pedig képes voltam neki hinni, valami azt súgta, hogy bármikor megtenné, akár a puszta kezével – a fulladás pedig amúgy sem egy szép halál.
– Inkább a sátán kutyája – húzom el a számat, hiába a halálfélelem, ha még így is hajlamos vagyok némi cinizmusra, ami nem valószínű, hogy ebben a helyzetben túlságosan segítene, sokkal inkább csak ront rajta. Van ezen még egyáltalán mit rontani, teszem fel magamban a kérdést.
Tisztában vagyok azzal, hogy én keverem saját magamnak a bajt, mert hát lássuk be, ha nem szimatolok olyan dolgokba, amikhez valóban nincsen semmi közöm, akkor nyugodtabb életem lenne. Ahj, Istenem! Tudtam, hogy virágkötőnek kellett volna mennem! Végtére is abban a legnagyobb veszély maximum csak az, hogy megszúrja az ujjamat az egyik rózsa tövise, az valamivel kellemesebb lett volna, mint ez.
Amennyire csak tőlem tellett, igyekeztem azon lenni, hogy a mihamarabb eleresszen, amikor konkrétan az arcomba ordított annyira próbáltam elhúzódni, vagy legalább elfordítani a fejemet, amennyire csak lehetett, nem sokkal később pedig rongybabaként terültem el. Amint keze a nyakamra fonódok, megpróbálom lefeszíteni magamról, hogy csak egy pillanatra is, de rendesen levegőhöz juthassak, sajnálatos módon ez sem igazán sikerült, nem voltam sem Supermen sem Batman, de még csak az a Csodanő sem...
Hiába próbáltam összeszedni a gondolataimat azok szanaszét rohangáltak, néha stresszhelyzetben hajlandó vagyok arra, hogy egy kicsit leblokkoljak, de persze igyekeztem összeszedni magam.
– Minden otthon van egy... mappában – ennyit sikerült elsőre nagy nehezen kibökni, de ez mindenképpen őszinte volt, bár arról már halvány fogalmam sem volt, hogy vajon ott merre melyik mappában van. Arra pedig nem különösebben vágytam, hogy betegye ez a... hólyag a lábát a lakásomra – bár persze, már lehet, hogy tudja azt is, hogy hol lakom. Ez alapján szinte teljesen mindegy. – A drogkereskedelemnek ma már meglehetősen nagy piaca van, különösen, ha valaki befolyásos... ennek kapcsán jutottam el a gyilkosságokhoz, amik az elmúlt hetekben történtek... – lényegében ennyi volna, bár gondolom ez őt nem teszi majd különösebben boldoggá. – A hasonló esetek elég árulkodóak.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Hétf. Márc. 04, 2013 6:16 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Ismét nevetek egyet kijelentésén. Ha így folytatja, még a végén tényleg megesik rajta a szívem. Bár legtöbbek szerint, nekem még csak szívem sincs. Akkor, hogy is lenne képes megesni ezen a kotnyeles újságírón? Így hát maximum csak a jókedvem tud megesni rajta. De természetesen csak miután kibökte amit akarok, és minden bizonyítékot átad vagy megsemmisít. Nem szeretném ha véletlen más kezében landolna az ügy. Mindent a legnagyobb titokban kell tartani. És ha egy firkász az utunkba áll, akkor azt el kell tenni láb alól.
- Nekem az is megfelel. És ez talán még jobban is illik rám. - Az utóbbi mondatot a fülébe suttogom mély hangon csak, hogy nagyobb nyomatékot adjak szavaimnak. Na meg, hogy tisztában legyen vele, kivel áll szemben.
Természetesen halálra rémült, szavaimtól és tetteimtől. Ez volt a célom. Mi más lett volna? Érzem ahogy remeg kezem alatt. Hallom, hogy mekkorákat nyel. Ez mi jele lehetne ha nem a félelemé? Az idegességé! Elértem a célom teljes mértékben. Engedek szorításomon mikor elkezd beszélni. Nem engedem el, csak hagyom, hogy levegőhöz jusson és beszélhessen. Hiszen ezt vártam.
Mint kiderült többet tud mint vártam volna. Félek, ez nem jó jel. Mármint a számára. Nem szeretném ha bárki is tudna ilyesmiről. Legfőképp egy hozzá hasonló. Ha most nem írja meg az anyagot, akkor kiadhassa pár hónap múlva. Amikor azt hisszük minden lecsillapodott. Cselekednem kell valamit ez ügyben, mert nem csak az én életemet teheti tönkre vele hanem sok sok barátomét. És ha én nem ölöm meg, akkor majd megöli más, aki nem szeretne rács mögé jutni.
- Ugyan aranyom. Nem lett volna egyszerűbb ha ezt elmondod mielőtt még elfajultak volna a dolgok? - Kérdezem kicsivel kedvesebb hangon. Persze ez csak egy színjáték.
Nem kelek fel, és nem is engedem, hogy ő felkeljen. Egyik kezem még mindig lazán a torkán van, másikkal pedig előveszem telefonom, tárcsázok és a fülemhez emelem azt. - Indulhatsz. Hívj ha a parkolóhoz értél, ott majd megvársz minket. - Mondom, de mielőtt még letenném a készüléket eszembe jut még valami. - Várj! Derítsétek ki közben, hogy hol is lakik a lány. Házhoz megyünk! - Köszönés nélkül lerakom a telefont és visszacsúsztatom helyére.
Elengedem a Nádja nyakát és helyette a karját fogom meg, majd fel is húzom.
- Most pedig nincs más dolgunk mint várjuk a hívását. Nagyon remélem, hogy igazat mondtál...vagy különben nem állok jót magamért. - Végignézek rajta. Most először. Eddig nem tűnt fel, hogy ilyen jól néz ki. Talán tudnák vele pár dolgot kezdeni ameddig várakozunk.
Közelebb húzom magamhoz, majd lágyan végigsimítok hátán. - Nyugalom aranyom! Ha igazat mondtál, talán elengedlek. - Ellenkező esetben, folytatjuk a játékot.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Kedd Márc. 05, 2013 11:36 pm

Alexey & Nádja


Kérdését hallva inkább dacosan fordultam el amennyire tudtam – pontosabban amennyire engedte – és tekintetemet tüntetőleg egy másik pontra szegeztem, hogy ha nem muszáj, akkor innentől kezdve én nem akarok rá nézni, mert már csak a személye is felpaprikázta a hangulatomat –, ami meglehetősen ritka, tekintve, hogy általában mindenkivel egészen jól kijövök – na, ebben az esetben ez nem így van... Sőt! Inkább nem részletezném, hogy miket képzeltem el a fejemben, de azt elárulhatom, hogy nem rózsaszirmokat dobáltam szerény személye köré – inkább tömtem volna le a torkán – és még élveztem is volna, de persze, mindez csak puszta képzelet marad.
A ház szóra persze rögtön felé fordulok, hiszen az utolsó két mondatot még pont sikerült elcsípnem, kis híján eltátottam a számat, tényleg nem akartam, hogy betegye a lábát a lakásomra! De persze nem igazán tudtam mondani semmit, mert a következő másodpercben, már újra a saját lábamon álltam, azonban a hirtelen jött változástól nehezen álltam meg elsőre, de nem annyira, hogy esetleg neki essek – akkor már végképp az önsajnálat mélyére süllyednék, hogy mégis hogyan lehet ilyen szerencsétlen estém.
– Hurrá, még egy kicsit több idő, amit veled kell töltenem – jegyzem meg cinikus örömmel az arcomon, egyáltalán nem akartam még több időt elütni a hideg levegőn, végtére is hiába volt rajtam a harisnya, de nem volt túl vastag, mint ahogy a szoknya sem, így azért viszonylag még hideg van, főleg így este felé.
Meglepetten pillantok rá, mikor egy mozdulattal húz közelebb magához, mert ha valamire nem számítottam, akkor ez mindenképpen azok között volt, mellesleg az sem tetszett, ahogy egy pillanat erejéig pillantott rám, más helyzetben nem zavarna, de jelen esetben zavar, tekintve, hogy inkább érzem magam fogolynak, mint szabad madárnak... Kezemet a mellkasára helyezve próbálom távolabb tolni, más helyzetben – más körülmények között – még tetszett is volna, de jelen pillanatban valahogy... nem tudtam kellően ellazulni ahhoz, hogy belemenjek egy esetleges játékba, egy gyilkossal – mert erős a gyanúm, hogy ha szükséges ő maga is gond nélkül öl embert.
– Mi az, hogy "talán"? – Kérdezem egy kissé felháborodottan, ugyanis tényleg csak arra vágyom, hogy haza mehessek és belemerülhessek egy kád forró vízbe, de ez egyelőre igencsak távolinak tűnik, márpedig én szerettem volna, ha mihamarabb tehetek így. – Megkapod azokat a hülye papírokat, nem? Vagy az már nem is elég? – Arcomra kiül a bosszankodás. Olyan tehetetlennek érzem magam, még csak elfutni sem tudok ilyen cipőben, ami ráadásul még a lábamat is töri... Nem véletlenül mondják, hogy nem árt jó előre betörni, hogy kényelmes legyen benne a járás.
Megőrülök! Megőrjít!

// Bocsi, ez nem lett túl jó.. Embarassed //

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Szer. Márc. 06, 2013 8:01 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Nem tagadom...viccesnek tartom ostoba próbálkozásait. Ezt nem azért gondolom mert hű de nagy valakinek tartom magam. Egyáltalán nem vagyok egy izompityu. De lányokkal szemben...? Akármilyen erős is az a lány lehetetlen, hogy nálam vagy bármelyik másik férfinál erősebb legyen. Én az ő helyében már az első pillanatban feladtam volna minden mellébeszélést vagy "meneküljünk meg" magánakciókat. Hiszen mindenki tudja, hogy azoknak semmi értelme. Viszont előbb vagy utóbb erre rájön az is aki esetleg nem tudná. Ahogy ez a lányka is kezd észhez térni ahogy elnézem. Csak már sokkal nagyobb bajban van mint mikor először tettem neki fel kérdésemet.
Pimaszkodására oldalra billentem fejem és két szép szemébe nézek. Nem húzom fel magam beszólására, de nem igazán tetszik a modora. Ha ezen az elkövetkezendő pár órában nem változtat valóban nem biztos, hogy megéli a holnapot.
- Ugye tudod aranyom, hogy ha csak még egy ilyen megjegyzést kiejtesz azon a csöpp kis szádon, nem valószínű, hogy épp bőrrel megúszod ezt a napot!? - Mondom teljesen nyugodt, de mégis kissé rémisztő hangon. Nem tudom kinek képzeli magát. Vagy mit gondol. Azt hiszi, hogy csak hülyéskedek? Be kell vele még jobban keményítenem mert csak akkor marad nyugton, és fogad szót? Hát ha ez kell majd megteszem! Viszont az senkinek sem fog túl jót tenni.
- Mi az, hogy talán? - Kérdezek vissza komoran. - Hmm...had fejtsem ki neked ezt jobban: ha szót fogadsz, nem rosszalkodsz, azt teszed amit mondok, ideadod nekem szépen azokat a papírokat és nem utolsó sorban ezt a találkozást elfelejted, nem mondod senkinek akkor elmehetsz. - A gond az, hogy én egy újságíróban sem tudok megbízni. Ha egyszer le akarta adni azt az anyagot akkor megtenné még egyszer. Így hát több mint valószínű, hogy kap maga mellé egy kis társaságot ha elengedem. Persze ő nem fog róla tudni, de az elkövetkezendő pár hónapban nem merném csak úgy hagyni, hogy bármit tegyen titokban.
- Mindent ami bizonyítéknak számít ide fogod adni! A többit meg majd utána megbeszéljük. De mint mondtam már...ha jól viselkedsz nem esik bántódásod. - Kacsintok rá egyszerűen. Ezzel egyrészt az a szándékom, hogy megbízzon valamilyen szinten bennem és tényleg mindent átadjon. Nem szeretem a meglepetéseket!
Elmosolyodok ahogy próbálja magát eltolni tőlem. Vagy inkább engem magától. Csak azt éri el vele, hogy még erősebben szorítsam magamhoz.
- Valami baj van? - Kérdezem miközben lejjebb csúsztatom a derekán lévő kezemet. Valószínűleg ez nem igazán fog neki tetszeni...

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Szomb. Márc. 09, 2013 1:00 am

Alexey & Nádja


Akaratlanul is nagyot nyeltem fenyegetését hallva, hiszen valóban komolynak hangzott, s feltételezem, hogy képes is lenne mindezt megtenni, mert egy-két fokkal pimaszabb vagyok, mint ahogyan azt illő lenne egy idegennel szemben. Szerencsétlenségemre azonban, én nem vagyok az a fajta lány, aki nem nyitja ki a száját még annak ellenére is, hogy tisztában van azzal, hogy a saját esélyeit rontja ezzel, legyen szó bármiről. Egy futó pillantás erejéig a karomon lévő fehér órára pillantok, majd tekintetemmel az övét keresem.
– Tudod van még négy órám... – nem egészen egy pillanatra megnémulok, határozottan az őrültség és a józanság vékony határvonalán, egy pengeélen táncolok, de lássuk be, hogy azért az a négy óra elég bármire, két okra pedig főként, az egyik – amire jelen pillanatban azt hiszem, hogy elég kevés esélyem van – az, hogy önként dalolva elengedjen, a másik pedig az, hogy még nagyobb bajba keverjem magam – látva az eddigieket ez utóbbi ezerszer biztosabb.
Összevont szemöldökkel emésztgetem a hallottakat, nem igazán tetszettek, mert nem ezért dolgoztam ennyit az ügyön, hogy csak úgy menjen a kukába és mindent az ég adta világon csak úgy "kitöröljek" a fejemből, ez nem megy ilyen egyszerűen.
– Elfelejteni? – Hangom még egy jó fél perccel később is felháborodottan visszhangzik. – Most, hogy személyesen képviselted magad, ez elég nehéz feladat lesz, különösen egy újságíró számára... oda a jó kis sztorim – ezt az utolsó mondatot már csak inkább magamban akartam mondani, bosszankodás képen, hiszen valóban az voltam. Ha nem avatkoznak bele, akkor akár titokban is maradhattak volna, hiszen neveket keveset találtam, amit pedig igen az is egy kissé húzós, még hozzá az ő nevét... Nagy valószínűséggel, amit csak tudtam volna, amúgy is elferdítettem volna, hogy izgalmasabb vagy durvább legyen – bár nem mindenhol lett volna az ilyesfajta tuningolásra szükség...
– És honnan tudod mennyi van? Kivered belőlem vagy mi?
Mostanra az agyamat már szinte teljesen elöntötte a vörös köd, igazán pipa voltam, főként azért mert nem tűrtem el, ha csak úgy megmondják nekem mit tegyek, illetve mit ne tegyek, ő viszont ezt teszi az elmúlt nem is tudom mennyi időben. Követel és nem kér, ha még az utóbbi lenne... Na jó, lehet hogy nem ért volna el semmit sem ezzel.
Idióta vigyora csak hab volt a torkára, s már csak ezért egy akkora pofont kellett volna kapnia, hogy komolyan átrepül az univerzumon, oh, milyen szép is lenne! Az pedig csak tetőzi az amúgy sem éppen jó kedvemet, ahogy keze elindul egyenesen lefelé, erőt véve magamon ellököm magamtól, majd amilyen erősen csak tudom pofon vágom.
– Igen, az hogy nem vagyok a lotyód!

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Pént. Márc. 22, 2013 6:50 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov



- Szerintem annyi időd van amennyire szükségünk lesz. Az is lehetséges, hogy egy óra múlva már otthon szórakozol, de az is lehetséges, hogy én fogok veled holnapig szórakozni. És én bizony ráérek, ne reménykedj semmiben! - Előre nem lehet tudni semmit. Majd ha elkapok mindent amire szükségem van mehet ahová csak akar. Bár...ha jobban belegondolok nem ahová csak akar. Rendőrségre nem mehet! El kell felejtenie ezt a napot, és az egész maffiás dolgot. Ha nem teszi meg magától majd én fogom elfeledtetni vele, de bizony akkor örökre.
- Ne szórakozz velem! - Ordítok újra az arcába. - Azt teszed amit mondok ha élve meg akarod úszni! - Szorítom meg ezzel az egyik karját. Nem igaz, hogy nem jött még rá arra, hogy jobb szót fogadni. Hogy lehet valaki ennyire keményfejű? Már réges-rég túl lehetnénk ezen az egészen. Tényleg saját magának ássa ki lassan a sírját. Nem ajánlom neki, hogy még egyszer felhúzzon mert azt nem biztos, hogy megússza egy-két lökéssel.
- Ha kell akkor kiverem. De merem remélni, hogy nem versz át. Ajánlom! Bár mindenféleképp meg fogom tudni és akkor majd megkapod a magadét abban biztos lehetsz. - Mondom gúnyosan, közben megrázom a fejem. Gondolom más nem tud rólunk. Így ha véletlen megjelenne egy cikk az újságban nem lenne semmi kétségem afelől, hogy ki is volt. Azt pedig szerintem ő sem gondolja komolyan, hogy az életét kockáztatná egy ostoba cikk miatt. Amihez természetesen semmi köze. Még ha valami családtagja lenne egy áldozat...de nem!
A pofontól teljesen eldurran az agyam ismét. Ez az aminek nem kellett volna megtörténnie.
- Ezt nem kellett volna! - Elkapom a lány haját, de mielőtt még bármit is csinálhattam volna vele megcsörren a telefonom. Ez azt jelenti, hogy itt vannak. - Most megúsztad! De nem teljesen! Szedd a lábad! - Ragadom meg karját jó szorosan és húzom magam után az ösvényen. Mindenféleképp megkapja a magáét ezért a pofonért. Viszont most nem akarok váratni senkit.
Mikor az autóhoz érünk elsőként Nádját tuszkolom be, majd én is beszállok utána.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Hétf. Márc. 25, 2013 8:29 pm

Alexey & Nádja


A számba harapva szisszenek fel, amikor újra megszorítja a kezemet, agyamban egyre csak az kattog, hogy ennek bizony holnapra csúnya nyoma fog maradni, minden bizonnyal pedig nem foghatom arra egy pillanatra sem, hogy esetleg lepottyantam a lépcsőn – én, aki magassarkúban is úgy jár, mint egy balerina, mondom ezt minden egoizmus nélkül. Mellesleg, azért ha valaki lezakózik a lépcsőn az több mint valószínű, hogy nem így fest, mint ahogyan az én kezem fog, így hát nem marad más választásom, csupán a hosszabb ujjú ingek, amelyeket kifejezetten utálok, mert nem tudok bennük kényelmesen mozogni.
– Igazán briliáns módszerek! – jegyzem meg újonnan pimaszul, lássuk be, hogy a történelem számos remek példát bemutatott arra az esetre, ha valaki ki akart szedni valamit valakiből – vagy csak szimplán rá akarták kényszeríteni, mert egy idő után az ember nehezen bírta még a legegyszerűbb helyzeteket. Például, amikor vizet csöpögtetnek az ember fejére, egy ideig megnyugtató – legalább is a beszámolók alapján, meg aztán használják ezt ellazításként, azonban a kikötözött test, egy óra után elgémberedik, s az agy másra sem tud koncentrálni csak az idegesítő csöpögésre, egészen addig ameddig bele nem bolondul, azt hiszem másfél óra elég hozzá. – Ne aggódj, megkapod, amit annyira akarsz – arcomra erőltetek egy mosolyt, minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy ennél tovább nagyon nincsen merszem tovább menni, azonban a cikkről valamiért képtelen vagyok lemondani, meg akarom írni, ha ki nem is adatom, de... Nem, meg fogom oldani, nem fog egy ilyen... elnyomni.
Dühösen csapom arcba, s alig két pillanattal később rájöttem, hogy nem egészen ez volt a legbölcsebb döntés, amelyet életem során hoztam, voltaképpen talán ez volt az egyik legrosszabb döntésem. Már tudom.
Felkiáltok, amikor a hajamnál fogva ragad meg, kénytelen vagyok engedelmeskedni neki, ugyanis nem akartam, hogy még jobban fájjon, szinte rongybabaként hagytam, hogy azt tegyen, amit akar, ez előtt azonban... megcsörrent a telefon, s bár nem voltam sem hívő, mégis elnyöszörögtem magamban egy néma hálás köszönetet, hiszen most meglehetősen nagy szerencsém volt, mi tagadás... örülök, hogy nem kellett megtudnom, hogy mit akar tenni velem. Egy pillanatra még meg is engedtem magamnak egy halvány talán kissé gúnyos mosolyt, még közel sem úsztam meg, sóhajtottam fel csalódottan magamban, erre mondata is tökéletes bizonyítékul szolgált.
Hagyom, hogy végig rángasson az ösvényen, nem tiltakozom, arra már rájöttem, hogy ez értelmetlenség volna, mást kellene kitalálnom.
– Gondolom a címet fölösleges lenne mondanom – forgatom meg a szemeimet, miközben annyira távol húzódzkodom tőle, amennyire csak tudok, tekintetemet az útra szegezem, mivel azonban utáltam egy helyben ülni kénytelen voltam valamilyen pótcselekvést végezni, így elsőre kivettem a hajamból a hajcsatot, majd valamennyire eligazgattam, hogy rendben álljon, miután már úgy is tönkre tette, mikor kis híján megkaptam a magamét azért a pofonért.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Csüt. Márc. 28, 2013 8:48 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov



[justify]Mégis milyen módszert kellene alkalmaznom? Ha nem csal az emlékezetem, én megpróbáltam szép szóval. De nem hatott! Akkor majd ez hat! Mit szeretne? Hogy kezdjek el neki könyörögni? Hát még szép, hogy nem. Valószínűleg ha képes lennék bárkinek is könyörögni, akkor most nem lenne bajban. Mivel nem lenne mit írnia rólunk. De hát ez van! Én ilyen vagyok! És szeretem magam, azzal együtt amit csinálok. Mindenki megdolgozik a pénzéért. És én nem szeretem ha másik belekotnyeleskednek az üzleteimben. Neki az újságírás a munkája...akkor menjen és keressen valami érdekesebb sztorit amit kiadhat az embereknek. Járjon utána annak, hogy Madonnának hány gyereke van, vagy hány férje volt. Egészen biztos vagyok benne, hogy az jobban fog mindenkit érdekelni. Kivétel a rendőrség...
- Mondtál valamit drágám? - Mondom egy szemrehányás képpen. - Ha jól tudom először még egész kedves voltam! - Jó...igaz, hogy csak a magam módján, de nálam az már kedvességnek számít. Ha férfi lenne már az sem biztos, hogy élne. Szóval az életét főképp a nemének köszönheti. Mert csak ember vagyok. És nem a kedvenc szórakozásom, nőket verni. Mondjuk, velük inkább mást csinálnák. Amit most hagy ne részletezzek...
- Azt hiszem közülünk én vagyok az egyetlen aki nem aggódik. Tudom jól, hogy megkapok mindent. Nem hinném, hogy mernél kockáztatni. Fogadni mernék, hogy van családod. Apropó család...ha már körülöttem ólálkodsz, akkor nyugodtan szétnézhetsz a testvéred körül is! - Mondom egy gúnyos mosollyal. Nem hiszem, hogy a húgi tudja mit is művel a szeretett Lev. Mert hát, ő sem egy maszületett bárány ha jól hallottam. Szóval nem ártana ha először a saját háza környékén szaglászna.
Meglepődve figyelem ahogy egyáltalán nem ellenkezik ellenem. Hagyja, hogy csak úgy betuszkoljam az autóba. Éppen itt volt az ideje ennek. Tényleg jobban jár azzal ha szót fogad nekem. Fájdalommentesebb lesz a napja. Bár ez már így is azt hiszem elég fájdalmas volt neki. De mint megmondtam már: Csak magának köszönhet mindent! Már rég otthon lennánk mind ketten ha nem lenne olyan nagy a kis pofikája.
- Igazad van. Fölösleges lenne. - Ahogy távolabb húzódik, jól szemügyre veszem. És mit ne mondjak! Valóban szemrevaló lány. Efelől semmi kétségem nincs. Induláskor jelzek a sofőrünknek, hogy zárja be az ajtókat, mielőtt még megkísérelne valaki kiugrani a mozgó járműből. A sötétített ablak pedig meggátolja a további ostobaságoktól. Kinézem belőle, hogy elkezd jelezgetni valakinek...elvégre újságíró. Csak nem lehet hülye!

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nádja Csehov

• Ember •

• Ember •
avatar

:: Avataron : ✖ kate beckinsale
:: Hozzászólások száma : 146
:: Csatlakoztam : 2012. Jan. 05.
:: Tartózkodási hely : ✖ sherbrooke
:: Foglalkozás : ✖ firkász
: :

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Szomb. Márc. 30, 2013 3:13 pm

Alexey & Nádja


Természetesen próbálhattam volna elmenekülni, tagadhatatlanul is, de valóban megfordult a fejemben pár kósza ötlet, amelyeknek valójában nehezemre esett ellenállni, azonban annak tudatában, hogy eddig sem igazán volt esélyem, nem igazán tudom, hogy most mi is változott volna, így kénytelen voltam hagyni, hogy egészen egyszerűen betuszkoljon a kocsiba, voltaképpen nem lepődtem volna meg azon sem, hogyha a csomagtartóba tesz be, bár tekintettel a kocsi viszonylag nagy méretére, viszonylag kényelmesen el is fértem volna benne... A járműben igyekszem tőle a lehető legtávolabb húzódni, úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis gondolkodásra, ami azzal járt, hogy látszólag csak üres tekintettel bámulok ki az ablakon, szinte már meg sem hallom az ajtó zárnak a kattanását, ami egyértelműen jelezte, hogy innen már nem sok kiút van, csupán az, ha ő enged ki.
– Nem állt szándékomban kiugrani – jegyzem meg szárazon, egy pillanat erejéig pillantok rá csupán, majd visszafordulok az ablakhoz.
Az út hátralévő részében nagy valószínűséggel nem igazán leszek szórakoztató egyén, ugyanis csúnyán bogarat ültetett a fülembe a családdal kapcsolatban, minden bizonnyal Lev-re célzott – végtére is tudtommal ő az egyetlen testvérem –, aki ha úgy vesszük valamilyen szinten mindig is fekete bárány volt, járta a saját útját, ami nem feltétlenül tisztességes – ennél többet nem igazán tudtam, csak amikbe esetleg hajlandó volt beavatni, de a munkájáról keveset tudtam, nyilván azért, mert meg akar óvni. Más oka nem igazán lehetne. Legalább is... azt hiszem... Mindenesetre mindig is úgy gondoltam, hogy a család magánéletében nem szabad kutakodni, talán elmondana mindent, hogy ha esetleg késztetést érezne rá.
– Mond csak, mit tudsz a bátyámról? – Fordulok végül felé összehúzott szemöldökkel, tudom, hogy ez nem szép, meglehetősen övön aluli is, de tudni akartam, viszont nem akartam mégsem annyira szaglászni Lev körül, de ha valami bajban van, így vagy úgy de segíteni akarok neki, bármiben, amit persze nagy valószínűséggel nem hagyna... Különben is, az ő estében a baj, az létfontosságú dolog, nem kellene féltenem, mégis rosszul esik, hogy nem avat bele mindenben, a testvére vagyok, nem? Így lenne fair.
A kocsi út nem volt ugyan túlságosan hosszú, viszonylag hamar odaértünk a lakásomhoz, végtére is ahonnan elráncigált nem volt túlságosan messze.
Némiképpen izgatottan vártam, hogy mi hamarabb szabadulhassak ebből a kellemetlen szorításból, megkapja amit akar, én pedig mint boldog kislány lefürdök egy kád forró vízben, aztán pedig beülök a televízió elé megnézni valamilyen horrort – esetleg egy vígjátékot – és teletömni magamat fagylalttal. Ha már az előadásra nem juthattam el...
– Itt vagyunk, úgyhogy... kiszállhatnánk.

• • • ○ • ○ • ○ • • •

I know, you want me...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexey Mihail Davorov

• Médium •

• Médium •
avatar

:: Avataron : Nate Buzolic
:: Hozzászólások száma : 102
:: Születésnap : 1991. Apr. 11.
:: Csatlakoztam : 2011. Feb. 19.
:: Kor : 26
:: Tartózkodási hely : Kolozsvár
:: Foglalkozás : ne akard megtudni...
: :


TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Hétf. Ápr. 01, 2013 9:41 pm

Alexey Mihail Davorov
& Nádja Csehov




Most már azt mondja, hogy nem állt szándékában kiugrani. De szerintem ha nem lenne bezárva az ajtó, előbb vagy utóbb megfordult volna a fejében. Csak sajnos a kiugrással sem menne sokra. Lehet, hogy van még más autó is az úton, de engem nem állítana meg. Ami azt illeti semmit sem tudnának tenni ellenünk. Fel akarnak jelenteni? Hát tegyék! Úgysem ismernének fel...arról tennék. Rendszámtábla? persze, hogy hamis! Így hát valamelyik balféket fognák el a rendőrök, akinek valószínűleg egész nap otthon állt az autója és semmit nem tett. Szóval azt hiszem értelme nem lenne az egésznek. Sem a kiugrásnak, sem pedig a kiugrás utáni pattogásnak, az autósok részéről. De ez valószínűleg Nadjának csak a kudarc után jutott volna eszébe. Mert többnyire senki nem tud rendesen gondolkozni szorult helyzetekben. Nem gondolja végig a következményeket, na meg nem is terveli ki az egészet. És természetesen az egész kudarcba fullad. Éppen ezért szoktam én a lehető legnyugodtabb lenni minden helyzetben. Így sikerül mindent megúsznom. Először gondolkodok és csak utána cselekszem. Nagyon jó taktika!
- Lehet, hogy nem. Viszont nem árt az elővigyázatosság. - Mondom unottan. Nem áll szándékomban most leállni ez miatt vitatkozni vele. Nem fogok kiselőadást tartani neki a gondolkozásról. Azt tanulja meg az ember pszichológia órán. Annak idején ha jól emlékszem abból a tárgyból tanították. Bár nem biztos. Mivel hát többnyire az óráimról vagy meglógtam, vagy nem figyeltem.
Azt viszont rögtön gondoltam, hogy rá fog kérdezni a testvérére. Csak nehogy azt higgye bármit is elárulok neki Levről. Majd szépen megy és kutakodik utána úgy ahogy velem is tette. Legalább addig is leszáll majd rólam. Mivel kit ne érdekelné jobban a saját családja mint egy idegent? Ha viszont még ekkor sem áll le és megpróbálja kiadni azt a cikket rólunk...kénytelen leszek én is fecsegni a bátyjáról egy firkásznak. Biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki.
- Majd megtudod! Nehogy már én leplezzem le a drágát! De remélem tisztában leszel vele, hogy ha engem lebuktatsz őt is le fogod. És ugyebár te nagyon szereted a testvérkédet? - Kérdezem cinikusan és vészjóslóan. Valószínűleg ettől be fog ijedni és az első dolga az lesz ha elengedem, hogy rátámad Lev-re. Szegény srácot már előre sajnálom. nem lehet könnyű egy ilyen mindent tudó kis húgival. Bár nekem ugyanilyen nővérem van szóval...nem szóltam!
Mikor megérkezünk először szétnézek az utcán, majd jelzem a két elöl ülőnek, hogy maradjanak és csak utána szállok ki a kocsiból. Magam után húzom a lányt is. Nem sokan vannak az utcán de azért próbálom természetesnek állítani be a helyzetet és átkarolom a lányt mintha csak a barátja lennék.
- Csak semmi trükközés! - Ezzel megszorítom az oldalát, hogy nyomatékot adjak szavaimnak. - Nyisd ki az ajtót. - Mondom nyugodtan és engedek kicsit szorításomon.

• • • ○ • ○ • ○ • • •


Never trust

a boy with charm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Genezis

• Moderátor •

• Moderátor •
avatar

:: Hozzászólások száma : 41
:: Csatlakoztam : 2012. Oct. 02.
:: Tartózkodási hely : Mindenhol
:: Foglalkozás : Helyszínellenőrzések

TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   Vas. Ápr. 07, 2013 8:46 pm

Játék vége, szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Ösvény   

Vissza az elejére Go down
 

Ösvény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampires' Night :: Sherbrooke :: Canada :: Külváros :: Külvárosi park-